Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

IV. A betyárvilág emlékezete az élő néphagyományban

Édösanyám még ma veszekedés lössz, Nem mék, még veszekedés lössz. Még ma lössz, még ma lössz, Gyulai nagy csárda szélibe, Rézfokos a fejibe, fejibe. Rézfokos a fejibe, Aztán kés a szivibe, szivibe." (Szántai Miklós akkor 89 é. fm. Csanádapáca egyik legöregebb embere jegyezte le e balladát 1953-ban. Hangja már nem volt, elénekelni nem tudta. A lejegyzést Miklya Jenő barátom — Szeghalom — szívességéből közlöm.) Esik eső csepereg, Rózsa Sándor a kocsmában kesereg. ..Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra, Állítsa ki legszebb lányát strázsára!" Édesanyám én nem állom a trázsát! Amott gyünnek fölfegyverzett zsandárok!" Mikor eztet Rózsa Sándor meglátta, Fölugrott a deres lova hátára. Deres lova el is vitte messzire, Egészen a nagy bakonyi erdőbe. Lova lába megbotlott egy fenyőbe, Itt fogták el Rózsa Sándort örökre." (Rajki András 55. é. fm. Csanádapáca 1958.) „Rózsa Sándor levelet írt feleségének: Gongyát viselje három gyermekének, Ne adja se juhásznak, se bojtárnak, Mert ottan csak betyárságot tanulnak!" (Rajki András. 1958.)