Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok

A biztosság működése gyors eredményeket hozott. Ráday kerítette kézre az 1867-ben amnesztiában részesült Rózsa Sándort is, aki 1868-ban a félegyházi vasút felszedésével és ezzel kapcsolatos vonatrablási kísérletével kissé lejáratta magát az őt támogató közvélemény előtt. A nagyhírű betyárt 1869. január 12-én fogták el. A rafinált vallatási módszerek hatására sokmindent beismert. 1869. május 28-án Ráday nagy megelégedéssel jelentette Wenckheim Béla belügyminiszternek: „Sietek Nagyméltóságodnak jelenteni, hogy Rózsa Sándor, kit csak is belső meggyőződésem, combinatióim és némi nem teljes biztosságot nyújtó besúgások alapján fogattam el, eddig inkább csak észlelésekből vont magány meggyőződés és némi besúgott körülmények terheltek, mint biztos adatok, közelebbi napokban bebizonyított tények és bűntársak beismerése után, önvallomásával is több rablásbani bűnrészességét beismerte, még pedig nem csak mint magam is képzeltem, egyedül mint intéző, hanem p. o. f. év Január havában Magyar Kanizsán elkövetett rablásával mint egyenes rabló is; annál inkább örvendetes ezen körülmény, mert az által megszabadultam az utolsó súlyos felelősség alól is, most már az általam elrendelt valamennyi befogatás teljessen igazolva lévén, de annyiban is nagy érdekű, mert ezen vallomás által a vizsgálatnak egy újabb stádiuma állott be, mely egyrészről könnyíteni s így siettetni fogja a működését, más részről szélesebb és valószínűleg politikailag érdekesebb keretet nyerend, a mennyiben Rózsa Sándornak a szerb vidékeken, de itteni szerb, valamint gyaníthatólag szélső összeköttetéseit több jelekből — mint azt már szóbelileg is volt szerencsém jelenthetni — ez előtt is véltem már sejthetni; bátorkodom elővigyázatból megemlíteni, hogy Rozsa Sándor önvallomásainak lapok útjáni közlését még idő előttinek vélném."28 A bírósági tárgyaláson Rózsa Sándort balálra ítélték, de a döntést a „legfelsőbb kegyelem", a császár, ismét életfogytiglanra változtatta. A hírneves betyárve228. OL. Ráday kb. iratok 1869.169. alapsz.