Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok
gyermekével Csehországba internáltatott, ott nyoma veszett. 163 (Ezután évekig nem hallatta hírét Rózsa Sándor, 1856-ban tűnt fel újra.) Az 1853 tavaszán megindított csendőri és katonai hajtóvadászatok nem tudták elfogni Rózsa Sándort. A Szegeden, Szentesen, Orosházán, Vásárhelyen és Csongrádon állomásozó katonai egységek 16 * feladata azonban nemcsak a híres szegénylegény kézrekerítése volt, hanem általában a betyárvilág teljes letörése. Ennek teljes megvalósítása nyilvánvalóan nem sikerülhetett, a betyárkodás egészen szűk korlátok közé szorítását viszont 2853 végére a császári hatóságoknak sikerült elérniök. A rablások száma az előző évekhez viszonyítva, 1853-ra elenyészően kevés lett, a jószágelhajtásoké, kisebb lopásoké is nagyot csökkent. Gyulán 1853 első felében kirabolták az adópénztárt, de július elejére már elfogták a tetteseket, a pénzzel együtt. 11 ' 5 A megmaradt betyárbandák főleg a zsandárok számára életveszélyes rétekbe húzódtak. A rétben élő betyárok fosztották ki 1853- jún. 12-én Földeákon a Návay-családot is. A ,,11 korom-, álbajusz és álszakállal eltorzított arcú rabló" közel 30 000 forint értéket rabolt el a Tisza kiáradása miatt minden oldalról vízzel övezett majorok úri lakóitól. (A betyárok 3 csónakon érkeztek és távoztak.) A meginduló nyomozásnak nem lett semmi eredménye. 160 A császári hatóságok a tömegesebb betyárkodás megszűnése ulán is fenntartották a katonai haj tó vadászok rendszerét, részint „az igazolás nélküli, okirat nélküli kóborlók, és szökevény katonák elfogására", másrészt a még megmaradt, tapasztaltabb betyárbandák felkutatására. A Bach-rendszernek és a nagybirtokosoknak egyaránt érdekük volt, hogy senki se zavarja a gyarmati elnyomás és a földesúri kizsákmányolás „közbiztonságát". (Nem kétséges ugyanakkor, hogy a szigorú rendszabályokkal a zsiványokra, közönséges bűnözőkre is lecsap163. Markú i. m. (jan. 23, 26, 30, febr. 2, 6, 9, 12, 13, 18, 20-i. számok.) 164. Uott. (febr. 13-i. sz.) 165. Szentesi Ali. Levéltár, főnöki iratok, 5531 /1853. 166. Budapesti Hírlap. 1853:153. sz. (júl. 1.) 812. (Makói tudósítás) és Szentesi Ali. Levéltár, uott. 5260/1853. 167. Gyulai Ali. Levéltár, főnöki elnöki iratok, 452/1853. 168. Uott. 501/1853.
