Hanzó Lajos: A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. század második felében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 51-52. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

A földkérdés alakulása a XIX. század első felében Már a XVIII. század második felében a telki föld, a majorsági gazdálkodás kiterjedése következtében, jelentős mértékben aprózódott. Ennek folytán már a XVIII—XIX. század fordulóján kedvezőtlen helyzet alakult ki a földbirtok-megoszlást illetően. A Dicalis Conscriptiók feldolgozása révén a parasztok rétegződéséről a századforduló idején (1800) a következő kép alakult ki: A földdel nem rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 27,01% 0— 5 hold földdel rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 14,35% 5— 10 hold földdel rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 14,20% 10— 15 hold földdel rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 11,30% 15— 20 hold földdel rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 8,01% 20— 25 hold földdel rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 5,35% 25— 50 hold földdel rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 12,52% 50— 100 hold földdel rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 6,54% 100— 180 hold földdel rendelkező (jobbágy) családfők százalékaránya 0,63% A fenti adatok Békés, Mezőberény, Vésztő, Vári, Szeghalom, Gyula magyar város, Gyula német város, Kétegyháza, Füzesgyarmat, Békésszentandrás, Tótkomlós, Endrőd, Körösladány, Doboz, Öcsöd, Csaba, Köröstarcsa, Gyoma, Szarvas, Orosháza községekben végzett összeírás alapján alakultak ki, így a me-