Hanzó Lajos: A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. század második felében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 51-52. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)
E számadatok mind megyei viszonylatban, mind községekre bontva jelzik a birtokviszonyokat. Az adatokból minden kétséget kizáró módon le lehet vonni azt a következtetést, hogy ez a vidék a „nagybirtok hazája." Nincsen falu vagy község, sőt város is alig, amelynek határában ne terjeszkednének el hatalmas latifundiumok. Figyelmesen követve a kimutatás adatait, megállapítható, hogy a városiasabb jellegű telepítéseket kivéve (Gyula, Békéscsaba) mindenütt túlsúlyban volt a nagybirtok a kisparaszti gazdasággal szemben. A munkásfalvak környékén pedig minden esetben a nagybirtok megmerevedett határai szabnak gátat a paraszti földszerzésnek. (Doboz, Pusztaszenttornya, Vésztő.) Az eddigiek során a földkérdés alakulását különféle oldalakról megközelítve kíséreltük meg bemutatni. A fejlődés iránya, vagy legalább is tendenciája a lélekszám növekedéséhez viszonyítva, tehát relatív értelemben, a paraszti birtok összezsugorodása felé mutat. Parasztságunk nem volt képes a nagybirtoktól földet szerezni. Részben azért, mert az egyelőre nem bocsátotta áruba, másfelől pedig a földművesnek nem volt anyagi ereje a földvásárláshoz, így az inkább a kialakuló bérleti rendszerbe kapcsolódik bele. A bérleti rendszer országszerte kialakult már ebben az időben-, hiszen pl. a tata-gesztesi uradalomban" 1848 után a föld legnagyobb részét ilyen formában művelték, míg a Békés megyei Károlyi uradalomban pedig a XIX. század 70-es éveiben találunk erre példát. 10 " A megye területén kialakult bérleti formák ismertetése alkalmával rá kell mutatni arra, hogy a szegényparasztok jelentős számban részes művelés formájában dolgoztak a földön, amikor is pénz vagy terménybeli bérösszeg fizetése helyett meghatározott területű föld megművelése fejében a termésnek bizonyos részét kapták meg. A részes művelésben szereplő parasztok leginkább 1—5 holdas parcellákat műveltek meg, jeléül annak, hogy valóban 99 Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy uradalom Bp. 1957. 404. 1. 100 A kérdés részletes kifejtését lásd: Hanzó: A délalföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. sz. II. felében c. tanulmányban. Orosháza. 1960. Szántó Kovács Múzeum Évkönyve.
