Dankó Imre: Jelentés a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 50. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Ha alaposabban megvizsgáljuk a néprajz' sajátos kutatási területéhez viszonyítva a társadalom- és történettudományt azt láthatjuk, hogy a kettő kölcsönösen előfeltétele egymásnak. Egy döntő erejű változást előidézni képes tett, lépés, egyaránt történelmi és társadalmi jelentőségű. A. néptömegek kollektív erőfeszítései is egymástól elválaszthatatlanul társadalmi és történelmi jelentőségűek. Nyilvánvaló, hogy végső elemzésben ez a két tudomány egy, és az sem lehet vitás, hogy a néprajzi is egy, azonos velük, és csak a kutatási terület leszűkítésével tűnik önállónak, tőlük elkülöníthetőnek. A néprajz a formákat vizsgálja, a történelmi és társadalmi indítékok, az okok csak másodlagosan érdeklik. Ez a forma, a mindenkori népélet, a kultúra formája pedig állandó változás, módosulás a történelmi-társadalmi összetevők változásának megfelelően. Hogy a néprajz tényleg csak a kultúra formáit, formális megjelenéseit vizsgálja, kutatja, csoportosítja, arra nézve igen sok példa hozható fel, de talán egy sem olyan kifejező, mint az, hogy a különféle használati tárgyak formájában, bizonyos díszítőelemekben, szóformákban stb. mélyebb értelmet keresünk és találunk is, egy-egy régi kultúrfok mondanivalóját. De a formáról van szó akkor is, amikor egy mai témát kutatunk, mondjuk egy termelőszövetkezet néprajzi vonatkozásait. Itt nyilván csak az az érdekes és értékes, ami formailag különbözik a nem termelőszövetkezeti életmódtól. A néprajzi változásvizsgálat a formai változást, a kultúra formáinak változását vizsgálja. Mégpedig az elmondottak alapján igen széles síkon, mind időben és mind térben. Az eddigi kutatások természetesen nem hasznavehetetlenek a változásvizsgálatok számára, ha az esetek többségében a változásvizsgálatok szempontjából hiányosak és hézagosak is. Mindjobban kiterebélyesedő néprajzi változásvizsgálatainknak tehát, elsőrendű feladata kell legyen, a régebbi kutatások, gyűjtések adatainak csoportosítása a változásvizsgálati szempontok szerint. Ezen munka elvégzése során kiderülnek a hiányok, napfényre kerülnek a hézagok, a fehér foltok, terra incogniták. A következő lépésnek ezen hézagok betömésének, eltüntetésének kell lennie. Tervszerű kutató-gyűjtőmunkával, a mindenkori változások adatait folyamatossá, törésmentessé kell tennünk. És csak ezután lehet bizonyos területeket sajátos viszonyaiknak megfelelően fontosnak vagy fontosabbnak kijelölni és ezekben elmélyültebb, részletező kutatást végezni. Nem lehet vitás, hogy a változásvizsgálat esetében egy egészen új kutatási területtel van dolgunk, amelynek csak egy része a tényleges változások felmérése. A változásvizsgálatot, mint külön, új kutatási területet az különbözteti meg a történeti néprajztól, ami önmagából