Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Fazék. Adatait lásd a készítményjegyzék 12. pontjában. A padláson a használatból kikerült cserépedények álltak, akár volt még rájuk szükség, akár nem. Itt tartották azokat az eltörött fazekakat, köcsögöket, lábasokat, korsókat is, amelyeket össze akartakdrótoztatni. A legtöbb edény itt sem állt azonban kihasználatlanul, magvakat, szappannak valót tartottak bennük. Mieló'tt az összetört edényt kidobták volna a szemétre gondosan megvizsgálták, hogy egyes részei nem használhatók-e még valamire. Ha az edényfenéknek jó állása volt megtartották, a macska vagy a kutya kapott belőle inni, enni, a tömött kacsa, liba elé tették vízzel teli, kikerült a színbe, ahol a gazda kocsikenőcsöt tartott benne. Az összetört edény neve csentes, csetres volt, az útra dobálták ki feltölteni a kerékvágás kátyúit (20). Gazdag és szegény ember között cserépedényt illetően nem sok különbség volt. Inkább csak annyi, hogy a gazdagjának több cserépedénye volt mint a szegénynek, viszont nem is vigyáztak rájuk annyira, mint a szegények. Ezért a gazdagoknál mindig szépek, újaknak hatók, fényesek voltak a leginkább mázas, virágos cserépedények, míg a sze20. özv. Kelemen Miklósné Oltlakán Ilona 77 éves, Gyula, Damjanich u 32.