Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Fazék. Adatait lásd a készítményjegyzék 33. pontjában. Érdekes diszítésmódja a csorgatás. borkályokba öntötték széjjel meginni, de a múlt század 70-es éveitől kezdődően egyre inkább üvegpoharakba. Manapság pedig, ha még kancsóban tartják is a bort, már kizárólag üvegpoharakból isznak. Az üvegpoharakat a vásárokon vették először a hutásoktól, aztán pedig a boltokból és ott tartották őket lefordítva a szobában, a sublót tetején szép sorban. A csuprok mellett megkülönböztették a findzsákat; ezek laposabb csuprok voltak; tej, kávé, forralt bor ivására használták őket. Igen nagy becsben voltak az úgynevezett emlékedények. Ezek mindig a szobába, jól látható helyre kerültek és díszei voltak a helyiségnek. Legtöbbjük megírt (névreszóló) kulacs, butélia vagy tányér volt. A kulacsokat és butélákat a férfiak kapták ajándékba születésnapjaikra és egyéb alkalmakra férfi rokonaiktól, barátaiktól. A lányok tányérokat kaptak a legényektől s aztán, ha nem az ajándékozó vette el feleségül a lányt, sokszor össze kellett törni a tányért. A házastársak nevükkel díszített boroskancsókat kaptak leginkább ajándékba. A persely pedig a gyerekek kedvence volt. Szüleiktől, rokonaiktól kapták őket ajándékba névnapjukon, karácsonyra. A keresztanyák is leginkább perselyt ajándékoztak a keresztgyerekeiknek. Ez is, több gyerek lévén, ezek is ott álltak szép sorjában az edényféléktől zsúfolt sublót tetején. A ven-