Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

később pedig ezt olvashatjuk a céhszámadásokban: „Piatzon költség a' Telegdi asszony állapotjában 12 x". 1840-ben meg még kérvényt is írattak a megyéhez érdekeik védelmében. Erről a számadáskönyv így emlékezik meg: „Instantiák Írásáért a Kis Altuarius úrnak, hogy a heti piatzon a' kontárok az árullástól tiltassanak 12 f 30 x" (16). Az iparos jelleg jobban való kihangsúlyozása kedvéért a századfordulón erősen terjedt közöttük a szakképesítés megszerzése utáni vágy. Iskoláztatásuk csak az elemi szintjéig terjedt, de magasabb szakmai ismeretek szerzése végett egyesek messzi műhelyeket, gyárakat bejártak, tanfolyamokat, iskolákat is felkerestek. A szakképesítés, a szakmai tudás hangsúlyozása terén különösen a kályhások tűntek ki. Semmiféleképen sem akarták mesterségüket rokonságba hozni a „parasztfazekassággal", a szakképesítetlen iparral. Fazekasaink nem voltak mentesek bizonyos szakmai gőgtől sem. Szép, naiv megfogalmazását találhatjuk ennek a céh egyetlen megmaradt könyvének az elején, egy öreges, a múlt század közepéről származó bejegyzésben : „a Fazekas Mesterség a Sz. írás szerint igen régi és nem tudatik ki volt első e mesterség kezdője. Annyi bizonyos, hogy Isten adott embernek böltsességet mindennek feli találására. Ugyan is, Sz írás szava szerént még az Óvilágban már voltak ez üzlett készítők. Mejett világosan mond a Szent írás Esai profeta általi Esa 29 r. 16 v. rész 45—9 vers, rész 64—8 vers. Jeremiás rész 18 lső 6ik versibe. Sz. Páll Roma rész 9- vers 20, 23. Olvasd meg ezen rész verseitt megtudod foglalkozásodnak bizonyos útaitt" (17). Érdekes, hogy a magasabb szakmai műveltségre szert tevők inkább elvesztették kapcsolatukat a néppel. Erőteljesen polgárosultak, ami többek között ruházkodásukon is meglátszott. Jól érezhető ez például a gyulai 1913. évi agyagipari tanfolyam csoportképén is (közöljük), ahol a háttérben, az előtérben álló és ülő iparos fazekasok mögött paraszt fazekasokat is láthatunk. A századforduló körül a kályhásság jövedelmezőbbé vált, mint a fazekasság. Ekkor a tanult fazekasok inkább kályhássággal kezdtek foglalkozni, a parasztfazekasok pedig megmaradtak a fazekasság mellett. A város lakossága, a környék népe elismerte a fazekasság ipar, a fazekasok iparos jellegét és a fazekasokat mester uramnak, feleségeiket pedig mester asszonyomnak szólították. Általában tisztelték őket, közmegbecsülésnek örvendtek. A többi iparos mellett szívesen hívták meg 16. Számadássá A' Gyulai Betsületes Fazekas Czéhnek. i.m. 17. A céhládában a privilégium mellett őrizték Kassics Ignácz: A' Magyar Országi Mester-Embereket, ezeknek Legényeit, és Tanítványait, nem külömben a' Mester-Czéheket illető Kegyelmes Királyi Rendeléseknek Kivonatai című könyvet; Bécs 1853.— A könyv borítójának belsejére írták ezt a szöveget. A borító belsejének másik oldalán ez áll: ,,Az Gyulai Fazikas Czéh ártikuluss Másolatt mester Urak's Legények Számára ki adandó ! 1857." — Ezt a könyvet különben egy másik bejegyzés szerint 1837-ben vették: ,,A Gyulai Fazekas Mesterek Könyve 1837." 3* 35