Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

ELŐSZÓ A gyulai fazekasságot ma már megszűntnek tekinthetjük, hiszen mindössze ketten foglalkoznak még vele, illetőleg már senki sem, mert Kelemen József kályhás mester csak nagy ritkán készít még virágcserepet, csirkeitatót, Tábori István fazekas mester pedig már régóta csak kályhákat készít és a gyulai Kislakásépítő Kisipari Termelőszövetkezetben dolgozik. Természetesen egyikük sem csinál már csempét, hanem a gyárilag előállított csempékből rak kályhákat. Táborinak már a fazekas felszerelése sincsen meg, Kelemené pedig olyan szegényes, hogy csak a legfontosabbakra, a ritka munkák kevés igényű eszközeire szorítkozik. Ez az egykor oly fontos és virágzó gyulai iparág velük végképen kihal s bár a gyulai fazekasság nem képvisel különösebb egyéni szint, nem alkotott fazekasközpontot, mégis úgy gondoltuk, hogy a rá vonatkozó adatokat össze kell gyűjtenünk. Fontos megismernünk a gyulai fazekasság életét, mert pár szomszédos helység fazekasságával együtt nagy vidék edényszükségletét elégítette ki hosszú időn át s így egy tekintélyes terület népi kultúrájának alkotó tényezőjévé vált. Emellett az is szükségessé teszi munkánkat, hogy a gyulai fazekasság adatainak összegyűjtésében elérkeztünk az utolsó órákhoz. Már most is sok adatot csak történelmi módszerekkel lehet megismernünk. — Munkánkhoz sok segítséget kaptunk Kelemen József és Tábori István fazekasoktól, valamint a Gyulai Állami Levéltártól. Fogadják érte köszönetünket.