Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Bodon (bödön). Adatait lásd a készítményjegyzék 21. pontjában. Volt tulajdonosa állítása szerint gyulai fazekasmunka. A forma hagyományos békési, illetőleg gyulai, de a színezés és díszítés mezőtúri jellegű. Lisztet tartottak benne. A fazekasok iparosoknak tartották magukat és szigorúan elhatárolódtak a parasztságtól, jóllehet sokuknak volt földje, gazdasági felszerelése és gazdálkodtak is. Az iparosok között mindig nagy szerepet vittek, különösen ha számarányukat vesszük figyelembe. A céhen, illetőleg az ipartársulaton kívüli parasztiparosoktól ugyanúgy elkülönültek, mint a parasztoktól. Ez éppen úgy érhető is, mint ahogy nem, mert egyrészt a délbihari parasztfazekasok erős konkurrenciát jelentettek számukra, mind helyben, mind vidéken, másrészt viszont utánpótlásuk egy részét ezekből a délbihari parasztfazekasokból szerezték. Javarészt maguk is ilyen parasztiparos eredetűek voltak. Különben a parasztfazekasok és edényárus kofák ellen nem egyszer hivatalos lépéseket is tettek. így például 1836-ban „4 dik Maj. Tetts Fő Szolga Bíró Úrnak a kofák eltiltásakor 20 f"-t fizettek. Egy évvel