Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Úgynevezett békési bodon (bödön). Hagyományos forma és szín, ilyen edényeket a gyulai fazekasok is igen nagy számban készítettek. Ezt az edényt (ltsz.: 59. 86. 1—2., M = 31, fenékátm. = 11,5, szájátm. = 11,4, a fedő átm. = 13 cm.) Kötegyánban gyűjtöttük, ahol békési bödönként ismerték. Tekintve, hogy a kötegyániak edényeiket javarészt gyulai fazekasoktól szerezték be, lehetséges, hogy ez a formája, színezése szerint gyulai fazekaskészítménynek is vehető bodon tényleg gyulai fazekasmunka. A kannákban vagy kantákban vizet hordtak a kútról, otthon, amíg el nem fogyott, abban tartották. Ezek java része is mázatlan volt. De sok mázas is akadt köztük. Ezek sárga mázúak voltak általában és színes, festett virágokkal jól ki voltak díszítve. Alakra nézve az különböztette meg őket a korsóktól, hogy amíg azoknak vékony nyakuk, rendszerint szűrős (ha vizes korsókról volt szó) szájuk: addig a kantáknak vastag nyakuk, szűrő nélküli szájuk volt és öntőszájat se csináltak nekik. A csuprok, bögrék, szilkék, számtalan fajtáját is készítették. Ezeket mindig mázazták és virágozták. Tejhez, tejfölhöz, borhoz, forralt borhoz, vízhez használták és leginkább űrtartalmuk különbözősége szerint különböztették meg őket egymástól. E szerint voltak pintes csup-