Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

vékony rétegébe, mikor bőrkemény volt, könnyen lehetett karcolni. Ismeretes volt egy ritka díszítési mód, a nyomóval való díszítés is. Ez kifaragott fa nyomódúc benyomkodásából állott az engómbba. Ezzel az eljárással szép sor, vagy szalagdíszt lehetett gyorsan és könnyen csinálni. Alákarcolt motívumok gyulai fazekaskészítményekről : 1. Rácsos alákarcolás, egyenes rács; 2. Rácsos alákarcolás, ferde rács; 3. Töltött egyenes rács; 4. Vonal vagy vonalkadísz, 5. Töltött ferde rács; 6. Fogas karcolás; 7. Fogas vagy fűrészfogas karcolás; 8. Kettős fogas karcolás vagy dupla fogas karcolás; 9. Paszomántos karcolás; 10. Kacsos karcolás vagy virágos karcolás; 11. Ágas vagy virágos karcolás; 12. Virág karcolás; 13. Bimbós alákarcolás; 14. Vonalkás alákarcolás; 15. Kettős vonalkás vagy dupla vagy keresztvonalkás alákarcolás. Egyébként a bekarcolt díszek különbözők voltak. Leggyakoribb volt a rácsos, a fogas, a paszomántos és a virágos bekarcolás. Az alákarcolás után következett a zsengéles vagy első égetés. A zsengéles gyönge tűz volt, nehogy kárt tegyen az edényekben. A zsengéles után jött aztán a készítmények cifrázása, azaz festése és díszítése.