Albel Andor – Vincze Ferenc: Békés megye öntözéses gazdálkodása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 47. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)
ságokkai rendelkező talajok területe is. A megye északi, északkeleti részén található a rossz vízgazdálkodású, mészben szegény szikesek és réti agyagtalajok tája. A déli, délkeleti vidékeken viszont jó, sőt igen jó minőségű mezőségi talajok találhatók. Mindként tájon foltokban bőségesen előfordulnak a tájjelleggel ellentétes talajtípusok is. Az öntözések zöme éppen a vizet át nem eresztő talajú északi vidéken folyik, ahol a domborzati viszonyok kedveznek az öntözésnek. A terepszint majdnem sík, ezért az öntöző víz aránylag kis emelést kíván, tehát kevés költséget igényel. 2. A megye vízrajza A megye területének jelentős része a Körösök vízgyűjtő termetéhez tartozik. A Körösök vize teszi lehetővé, hogy a megyében kiterjedten follyék öntözéses gazdálkodás. A vizsgálat szerint a folyók vize szulfátban gazdag, lágy víz, s öntözésre igen alkalmas. A Hármas-Körös a Román Népköztársaság területén eredő Sebes-, Fekete- és Fehér-Körösök vizeit egyesíti magába. A Fekete- és Fehér-Körös Gyula—Doboz közt egyesül. A Kettős-Körös Köröstarcsa—Gyoma közt veszi fel a Sebes-Köröst. A Hortobágy folyó megyénk határánál, de "már Szolnok megyében torkollik a HármasKörösbe. A Kettős- és Hármas-Körös vízének esése kicsi, csak néhány centiméter kilométerenként. A Kettős-Körös vízgyűjtő területe 9 ezer, a Hármas-Körös vízgyűjtőterülete 19.715 km 2 . Az 1870-es évek óta végeznek rendszeres vízállási és egyéb vízrajzi észleléseket. A vízmérce törzskönyvi adatai szerint a Kettős-Körös tsz. f. magassága (Adria) Békésnél 81,79 m, a Hármas-Körösé Gyománál 79,34 m. A folyók szabályozási munkája 1833—1900 között folyt. A tervek elkészítésében jelentős érdemeket szerzett Széchenyi István és Huszár Mátyás. 216 kanyarátvágásra került sor. Ezek az átmetszések teszik lehetővé, hogy az árvizek kiöntések nélkül levonulhatnak a Tiszába. Szarvas—Öcsöd közt például a folyó hossza a műszaki munkák következtéiben 1/8-ára csökkent. A vízhozam még így is nagy eltéréseket mutat. Szarvasnál kis víz idején 27 m 3 , árvízkor 900 m 3 víz vonul le. 1850-es években sorra megalakultak az ármentesííő lásulatok: 1852-ben a Berettyód-Körösi Vízszabályzási és ArmentesítŐ Társulat, valamint a Hosszúfoki ArmentesítŐ Társulat. A következő évben az Alsófehérkörösi, majd 1854-ben a Feketekörösi ArmentesítŐ Társulat, továbbá a Sebeskörösi Vízszabályozó és ArmentesítŐ Társulat jött létre. Az Alsófehérkörösi Társulat. Békés, Békéscsaba, Gyula környékén oldotta meg a belvíz lecsapolásának nehéz feladatát. A Feketekörösi Társulat a nagykiter-
