Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

V. Esetek a gyulai vásárokról

való, hogy a két makói hamar összebarátkozott a kvártélyon, s az előző estét már a Felhágóban töltötték. Jól elszórakoztak a vidám kocsmában, Balogi uram különösen jókedvű volt, még odaparan­csolta a pikulást is és olyan szépen énekelte, hogy: Pejlovam viszik Gyulára, Magamat vason utánna; Ne hajts, kutya, olyan nagyon, Űgy se soká löszök vason. 94 Moró komának nem kerekedett ilyen jó kedve. Mikor aztán úgy éjféltájba hazaindultak, igen alkalmatos volt arra, hogy Balogi ura­mat kalauzolja. A kvártélyon nem is történt semmi. Levetkőztek, aztán nyugovóra tértek. A tótkomlósi ember már javában hortyo­gott. Balogi uram nem volt részeg, csak egy kicsit becsiccsentett. Szín józan volt, hiszen az 500 forintokkal tömött bukszáját még gondo­san a feje alá is tette. Ugyanúgy találta azt meg reggel, mikor föl­ébredt, s aztán betette a kabátja belső zsebébe. Balogi uram mind­járt reggel a vásártérre ment, marhákat akart venni. Moró is föl­kelt, de előbb másfelé akadt dolga, nem ment Balogi urammal. Ba­logi nagy kényelmesen kiment a vásártérre. Tömérdek szarvasmarha volt már akkor ott. Mielőtt közibe ment volna az állatnak, betért a Pitik sátorba. Jóféle pálinkát mértek ott, régtül fogva kóstolgatta, ha tehette. Most is kért egy fütyülővel. Hát ahogy fizetni akart, az­tán kiveszi a bukszáját, kinyitja, megkondul benne az ütő, mert az 500 forintnak hűlt helye volt, pedig milyen jó ropogós bankócédulák voltak! De nem volt üres azért a pénztárca, mert a tolvaj 75 forintot benne hagyott, vagy tán méginkább beletett, ki tudná azt most már megmondani. Nahát nagy izgalmában kifizette a pálinkát, aztán nagy sietve vissza, de nem egyedül! Maga mellé vett mindjárt egy rendőrt és irány a kvártélyra! Nyilvánvaló volt előtte, hogy Moró koma lopta meg, csak azt nem tudta, hogy hogyan és mikor. Morót még a kvár­télyon érte Balogi uram meg a rendőr, és bizony igen fel volt hábo­rodva, amikor Balogi uram nyíltan meggyanúsította. Egy darabig csak hallgatta, mintha csak viccelnének vele, de aztán, amikor látta, hogy komolyra megy a dolog, azt mondta, hogy nem hiszi az egé­szet. Először is azért, mert Baloginak nem is volt annyi pénze, aztán meg hol van olyan gavallér tolvaj, aki 75 forintot bennhagy a pénz­erszényben, ha már 425-öt elemel? Na, akárhogy is vélekedett Moró a gavallériáról, a rendőrkapitány csak letartóztatta és átadta az ügyészségnek. 95 Bizony hasonló esetek elég gyakran fordultak elő a gyulai vásá­rokon. Végeredményben ezek az esetek is színesebbé tették a soka­dalmakat és emléküket mélyítették. 94 Szendrey—Kodály i. m. 87. 95 Békés XXII. (1890) aug. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents