Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

V. Esetek a gyulai vásárokról

ESETEK A GYULAI VÁSÁROKRÓL Ebben a fejezetben tíz érdekes, és a gyulai vásárokra jellemző apró történetet mondunk el. A gyulai vásárokkal, eladókkal, vevőkkel kapcsolatosan még manapság is számos történet forog közszájon. Ezek közül csak azok némelyikét vettük most figyelembe, amelyekről valamilyen írásos feljegyzés is szól. MUNKÁCSY MIHÁLY ÉS A GYULAI VÁSÁR Bizony a kis Lieb Miskát nemigen vették észre Gyulán, amikor 1861—62-ben lesoványodva, betegen járkált a gyulai utcákon. Nagybácsija se volt valami szívélyes hozzá. Mégis szeretettel gondolt viszsza erre a városra életének későbbi szakaszán, hiszen olyan sok élményben volt itt része, s végeredményben innen indult el Szamossy Elek pártfogásával művészi pályáján. Élményei közé tartozott a gyulai vásár is, ahol az éles szemű fiatalember bizonyára jól megnézett mindent. Megnézhette a festett parasztbútorokat, amilyeneket maga is csinált, a színes ruhákba öltözött különféle árusokat, és megnézhette a cifra szűröket is. Amikor már a hírnév szárnyaira vette, amikor Gyulán is már büszkén emlegették, és „hazánkfiának" nevezték, szüksége volt egy szűrre. Mégpelig olyan magyar szűrre, amely a legcifrábban van kivarrva., amilyeneket annak idején a gyulai vásáron látott. Szűröket gyulai, aradi, békési, csabai, sarkadi szűrszabók árultak leginkább a gyulai vásárokon. Munkácsynak a szűrre modellhez volt szüksége. Irt tehát egy levelet unokatestvérének, Reök Vilmának, kérve, hogy vásároljon számára egy díszes szűrt a gyulai vásáron. Ahogy a Békés híréből tudjuk. Vilma kisasszony meg is vette a szűrt Gombkötő, .gyulai származású aradi szűrszabótól, és ki is küldte Munkácsynak Pári7sba. A szűr aztán ott szerepelt Munkácsy kellékei között, és ott található több képén.

92 A KÜTÁSÁS HISTÓRIÁJA Szegény, de jókedvű kompánia iszogatott a Három Citromhoz címzett vásári kocsmában és jóízűen tréfálkoztak egymással, várva, hogy valaki majd csak felfogadja őket így vásáridőn. Szabó János 92 Békés XXII. (1890) aug. 3.