Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

IV. A gyulai vásár jellegzetes alakjai

„Nagy-Szalontán voltam örömök között én; Mikor semmi veszélyt se tudtunk gondolni, Akkor kellett nekünk könyes szemmel sírni. Tizenkettedfél volt az óra' ideje, Mikor elkezdődött a lárma' eleje. Kiáltás hallatik: tűz van, tűz van, erre!" A históriások százával meg ezrével vették a kiadóktól a históriákat, ha éppen nem az ő szerzeményük és kiadványuk volt, aztán vásárról vásárra járva terjesztették őket. Ismerték a nép ízlését, és azokat a részeket tanulták be a históriákból, amelyekkel biztos sikert értek el. Véleményeikkel nagyban befolyásolták a kiadókat is. ösztönzéseikre adtak ki a jellegzetes ponyvakiadók (Bucsánszky, majd Rózsa K. és neje Pesten, Okolicsányi és társa Debrecenben, Tichy Alajos Váradon és Réthy Lipót Gyulán) sok füzetet újból és újból. A gyulai vásárokra leginkább ezektől a kiadóktól származó füzetek jutottak el. A históriásokhoz hasonlóak voltak a kalendárium árulók. Ezek azonban csak évente egyszer, a januári vásárban voltak Gyulán találhatók. A históriások élete nem volt könnyű. Szegény emberek voltak és szegényül is haltak meg. A HAGYMÁS A gyulai vásárok egyik jellegzetessége volt a hagymavásár. Azt a térséget, amelyen a hagymavásárt bonyolították le, Hagyma térnek nevezték el. Mára már teljességgel beépült. A hagymát a Maros mellékéről, Makóról, Csanádról és Zsombolya tájáról, a Bánátból hozták. Hatalmas szekerekkel szállították a vásárra termelőik, és a földön nagy kupacokba rakták. A fokhagymát fűzérbe kötötték és koszorúnként is árulták. A hagymának állandóan volt keletje, és minden piacra, vásárra hoztak belőle többet-kevesebbet, de az őszi vásár volt az igazi hagymavásár. Aki csak tehette, ekkor szerezte be egész évi szükségletét. A háztartások, a gazdasszonyok mellett igen jelentős volt a sütögetők és hentesek hagyma vásárlása, mert ezek nagy tételben, egyszerre vásárolták meg a lacipecsenyékhez, kolbászhoz, hurkához egész éven át szükséges vörös- és fokhagymát. A románság pedig szekérderék számra vitt haza mindig. A múlt században a hagyma még inkább élelmiszer jellegű volt. mint manapság. Kenyérrel magában fogyasztva, széles körben elterjedt élelmezési cikk volt. Vidékünkön, ahol román, szlovák és német etnikum keveredett a magyarral, különös jelentősége van a hagymának az ételekben. A németmódra készített kolbász- és hurkafélék egyik legfontosabb kelléke a hagyma, a szlovákok és románok pedig mind máig ételnek is előszeretettel fogyasztják. fi 7