Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)
IV. A gyulai vásár jellegzetes alakjai
A KOLDUS A gyulai vásárokra csak úgy özönlöttek a koldusok. Már 3—4 nappal a vásár előtt megérkeztek, és meghúzták magukat valahol a városban; az istállókban, szénapadlásokon, meg az ólakban volt a helyük. Nem mindenütt szívesen fogadták a koldust, de azért mindnek akadt helye. A hatóság se kedvelte őket, és 1820-ban is kemény parancsolattal intették a lakosságot, hogy a koldusokat és egyéb gyanús népeket ne fogadják be. „Mához egy hétre Gyulán országos vásár fog lenni, a vásárokat illető parantsolatokat Nótárius Uramiék republicallyák, és szentül megtartsák, és tartassanak — írja egy szigorú rendelet — t. i. a koldusoknak, czigányoknak, gyanús tolvajoknak a vásárra passus ne adattasson, sőtt a vidéki koldusok is, mihelylyest egyik vagy másik hellységbül a Kelmétek hellységében érkezik azonnal vissza utasítassanak, úgy szinte Passus nélkül vándorló Zsidók is, a kik még a vásár előtt Gyulán meg szoktak telepedni, és imitt és amott, leginkább a Német Városon úgy bé quartéllyozzák magukat, mintha azokkal egyes Attyafiságban volnának, azért a lakosok is jókor előtte meg intessenek, hogy az a ki idegen, és esméretlen Embereknek quartéllyt bátorkodik adni meg fog büntetődni". 84 Mégis jöttek, és valahogy csak szereztek szállást maguknak, mert még az 1933-as vásári rendtartás is szigorúan intézkedik ellenük. A legtöbb koldusnak állandó helye volt, ahol kéregetett. Különben a helyekért a legnagyobb veszekedések, sőt verekedések is járták köztük. A vásárrendezőknek és rendőröknek mindig sok gondot okoztak. A legjobb kolduló helyeknek a Bárdos hídja két végét, a Nagyhíd végeit, a Magyar Király és a Fekete Sas előtti járdarészt tartották. Kétféle koldus volt ismeretes a gyulai vásárban. A néma, azaz az olyan koldus, aki csak pár szóval, vagy valami rövid, de állandó formulával kérte és köszönte meg az adományt; és az énekes koldus, aki az adománytól függetlenül, szinte folytonos kántálással hívta fel magára a figyelmet és hálálta meg az iránta megnyilatkozó részvétet Az egyik ilyen énekes koldus, bizonyos Balogh Józsi bácsi, a 90-es évek elején igen népszerű volt. Rongyosan, szép fehér szakállal, mankójára támaszkodva állt a Nagyhídnál. A lába előtt volt a kalapja, abba dobálták az adományt, ö pedig egyfolytában énekelte rekedtes hangján, hogy: Aggyatok a sokbúi, jóbúl, a kenyírbül, szalonnábúi, a szíp fínyes krajcárokbúi. Azután, ha kapott valamit, így köszönte meg: 84 GYAL. Németfíyula város Currentaliák könyve 1819—1830. 1820. aug. 28 . 45.
