Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

IV. A gyulai vásár jellegzetes alakjai

A halárusok vidám, kissé könnyelmű emberek voltak. Piac után ettek-ittak, és nagy nótázással dicsérték a halászmesterséget, saját magukat. Nótájuktól hangos volt a Lebuki és némely sátor. Torkukszakadtából énekelték, hogy: Ha bemegyek a korcsmába borinni: Felesígem utánam jön ordítni; Ha eltátja azt a pücők száját: Megállítja cigány muzsikáját.

83 Régebben a halászok közt árultak a csikaszok is, amíg voltak. Hordókban, dézsákban, meg kosarakban állott előttük a sok-sok csík. Legtöbbet a Sárrétről, Vésztőről hozták. Böjti időben volt különösen nagy keletjük. A vásárlók között külön csoportot alkottak a bihari románok, akik szárított, füstölt, sózott halból, meg csíkból is rendszeresen nagy mennyiséget vásároltak. Arra az időre, amikor a halárusok még hasított, szárított halat meg sózott halat is árultak, már a legöregebbek is alig emlékeznek. Arról pedig, hogy valamikor a teknősbéka is keresett cikk volt a gyulai piacokon, vásárokon, ma már igazán senki sem tud semmit. A VERLEGER A gyulai vásárokon rendszeresen megjelenő pesti nagykereskedőket hívták verlegereknek. Dúsgazdag emberek voltak ezek, mindegyiküknek saját boltjuk volt a belsővásártéren. Ezek a boltok csak a vásárok alatt voltak nyitva. Ilyenkor az árucikkeket a bolt elé is kirakták. Hatalmas szekerekkel hozták áruikat Gyulára, általában már hetekkel a vásár előtt lejöttek, és a vásár után is itt maradtak mindaddig, amíg az áru el nem kelt. Posztóféléket, szöveteket, ruhaanyagokat hoztak leginkább; de volt közöttük készruha- és edénykereskedő is. Boltjaikban nemcsak a vásározók, hanem nagyobb tételekben a kiskereskedők és a falusi szatócsok is vásároltak. Az árut általában tucatjával adták. Ezek a verlegerek a legjobb gyulai szállókban kvártélyozták be magukat; főleg a Magyar Királyba, aztán a Fekete Sasba, meg a Szarvasba. Az állandó helyük azonban inkább a Fekete Sas volt, mert ez volt legközelebb a boltjaikhoz. Szinte egész nap itt tartózkodtak, mivel boltjaikban a kiszolgálást a fogadott segédek meg a szolgaszemélyzet végezte. Csak a nagyobb üzletkötésekre mentek át a boltba, különben a Fekete Sas asztalainál ülve itták a sert, ették az akkor itt újdonság számba menő forró virstlit és kártyáztak. Hatalmas összegek vándoroltak egyik bukszából a másikba. Gyakran nyíltak a hatalmas, többrekeszes bőrerszények, és 83 Szendrey Zsigmond—Kodály Zoltán: Nagyszalontai gyűjtés. Bp. 1924. 102.