Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

III. Áruk és árusok a gyulai vásárokon

sokan árultak mustrából is. Az ilyenek egy-egy kis zacskó búzát, rozsot vagy tengerit, vagy éppen amit árultak, hordtak magukkal és mutogatták a vevőknek. A gabonapiacon árulták a káposztát is, néha 3—400 szekérrel. Ezek zömét Arad környékéről, főleg Székudvarról hozták hatalmas, magosított oldalú szekereken. Nyárban itt árultak a dinnyét is. A legjobb árpát Méhkerékről, a rozsot pedig Elekről hozták. A gabonapiac kiegészítése volt a nád-, káka- és kendervásár. A vásárokra és piacokra igen sok nádat hoztak fel. Kévénként árulták őket. Különösen keresett volt a szegőnád, amit házfedésre használtak. Helyben is jó nád termett, de az igaziakat a Sárrét szolgáltatta és a legjobbat Zsadányból. hozták. A kákát is sokan árulták. Kötőfűnek, szőlőkötözésre használták. A vizes rétek, érpartok bőven termettek, legtöbbet a kígyósi rétről, a gyulai Pej rétről és Vésztőről hoztak. A vásárnak ezen a részén mindig akadt jó néhány szekér széna is. Legtöbbet a vásárosok vették meg állataik etetésére. Igen híres volt a jó tápértékű, Sarkadról származó porcsinszéna. Rendes helyük sose akadt a kenderárusoknak, mert a kijelölt helyről redszerint kiszorultak. Ezért aztán a legtöbb kendert a gabonapiac szélén árulták. A környékből is sok kendert hoztak hatalmas szekereken, de a legkeresettebb volt a mindig nagy mennyiségben hozott, gerebenéit bácskai kender. A gabonapiacról egy lépés volt a Szerecsen-tér, ahol a nyersbőr- és gyapjúvásár állott. A nyersbőröket kötegelték és úgy hozták fel a vásárra az uradalmak, a gazdák és a mészárosok. Egy-egy köteget részletnek neveztek. A szarvasmarha- és a lóbőr volt a legkeresettebb cikk, ezt vásárolták a magyar és német tímárok. A tímárok is árultak félig vagy egészen kikészített bőröket, ezeknek azonban nem volt nagy keletjük, mert szinte csak a vidéki csizmadiák vásárolták. A bőröket valójában a kereskedők vásárolták össze és szállították el a távoli bőrgyárakba. Mindig szép forgalmat bonyolítottak le a paraszt tímárok is, akik közvetlen feldolgozásra a parasztoknak árultak. A nagybőrök mellett az úgynevezett kísbőröknek is sok vevője akadt. Különösen a juhbőr volt keresett. Leginkább ezt vásárolták a szűcsük, a kucsmások, kesztyűsök és maguk a parasztok is, akik aztán odahaza hátibőrt, melledzőt, bekecset meg egyujjú kesztyűt csináltak belőlük. A juhok eltűnése után a fekete birkabőrt külön árulták, mert ezt díszítésnek, gallérnak vásárolták bundára. A nyúlbőr, ürgebőr, vakond- és görénybőr ugyancsak keresett cikk volt. Ezeket is nagykereskedők vásárolták meg, és hatalmas társzekereken szállították tovább. A gyapjút bálákba kötve árulták; mosott vagy mosatlan állapotban került vásárra. A már-már kiveszett fekete magyar juh szálkás gyapjúját a gubások keresték. Ebből készült a maga korában nagyon keresett tiszaguba. A mosatlan gyapjú és a nem húsozott nyersbőr igen kellemetlen szagot terjesztett. Inkább a szag, mint-a beadványban feltüntetett illetéktelen helyfoglalás miatt kifogásolta a kaszárnya-