Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

Elöljáróba

ELÖLJÁRÓBA Gyermekkorom óta izgattak a vásárok. Szívesen mászkáltam a sátrak között, és nézelődtem a sokszínű forgatagban annak idején. Minden egyes vásár újabb és újabb élményt nyújtott s alig győztem őket magamban elraktározni. Ösztönös érdeklődésem akkor formálódott tudatossá, amikor néprajzzal kezdtem foglalkozni. Iskoláztatásom, majd szolgálatom helyei kivétel nélkül jelentős vásárhelyek voltak. Kúnszentmiklós, Budapest, Debrecen, Hajdúböszörmény és Hajdúnánás, Kecskemét, Sárospatak, Baja, Szentendre, Mezőtúr vásárainak és piacainak alapos megfigyelése indított arra, hogy tudományosan foglalkozzam a magyar vásárokkal. Gyulára kerülve különösen kedvező helyzetbe jutottam, mert ez a város fölöttébb jeles vásárhely volt, s ha ma már nem is az, a közelmúlt eme nagy, az egész város életére kiható alkalmainak számos jelét, emlékét őrzi még ma is. A gyulai vásárokról írt, e sorok után következő dolgozatom egy része, de önálló darabja a későbbiek során elkészítendő magyar vásármonográfiámnak. Munkámnál felhasználtam a vásárokról szóló magyar történeti és néprajzi szakirodalmat. Különösen ösztönzött Kiss Lajos nagyszerű könyve a vásárhelyi híres vásárokról. Mind ez. mind készítendő összefoglaló munkám néprajzi jellegű. Foglalkozom a vásárok történetével is, de csak olyan mértékben, amennyire az a tájékozódáshoz feltétlenül szükséges. Ezért most, a különféle intézményeken kívül, melyek inkább munkám történeti vonatkozásaihoz nyújtottak segítséget — különösen a Gyulai Állami Levéltárra és a békéscsabai Megyei Könyvtárra gondolok — elsősorban adatközlőimről emlékezem meg köszönettel. Közülük is különös hálával gondolok az időközben elhunytakra: Szabó István (t 1959) és Bíró Györgyre, az utolsó gyulai céhmesterre (t 1961). Rajtuk kívül a következő adatközlőimnek köszönhetek sokat: Angyal Lajosnak, özv. Boros Józsefnének, Nyegru Mihálynak, Ludvig Józsefnek, Szabó Jánosnak és Várkői Alajosnak, valamint Borsos Andrásnak (Kötegyán) és Nagy Jánosnak (Geszt). Dankó Imre