Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

A vendéglátóipar mellett természetesen egész sor más, szorosan a vásárokkal kapcsolatos üzletág is kifejlődött Gyulán. Vásáraink helyi kereteket messze túllépő nagysága is magyarázza például, hogy viszonylag korán, már 1862-ben itt alakult meg a megye, sőt a megyén kívül is nagy területek egyetlen pénzintézete, a Békésmegyei Első Takarékpénztár. Jellemző az is, hogy 1869-ben kimondottan közgazdasági, a vásárokkal és piacokkal rendszeresen foglalkozó hetilap indult meg Gyulán: a Békésmegyei Értesítő. De jellemzően — ahogy akkor nevezték — Tudokozó Intézet is alakult Geiger János vezetésével.

53 Ilyen „intézet" messze tájon legközelebb csak Aradon volt. Afféle hirdetőiroda, ügyintéző hivatal, közvetítő vállalat volt. Közvetlenül a vásárt szolgáló vállalkozások is létesültek. Például egy egész sor terménybizományi üzlet vagy például Blau Bernát „zsákkölcsönző intézete".

51 De jól jövedelmező vásári foglalkozás volt a vásári bódéállítás is, amit a vásár tartamára a tulajdonok bérbe adtak a kereskedőknek. Hiába volt azonban minden. Megváltoztak a körülmények, újfajta kereskedelem alakult ki. A híres nagy vásárok mind jobban összezsugorodtak, és elmondhatjuk, hogy ma már csak csökevényeikben élnek. Nagy csapást mért a gyulai vásárokra a határvonalat közvetlenül a város alatt meghúzó első világháborút követő béke is. A közeli határvonal vásározó területe java részétől megfosztotta a várost. A két világháború között néha-néha még mintha feléledt volna a valamikori nagyvásár, de ezek már csak afféle fellobbanások voltak. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy jóval a felszabadulás után, 1958-ban is, mintha feltámadtak volna a régi gyulai vásárok, hatalmas mezőgazdasági eszköz- és gépvásárt tartottak Gyulán.

52 A kereskedelem átalakulásával, az inkább helyi szükségleteket kielégítő piacok is vesztetteg jelentőségükből. Ez abban mutatkozik meg leginkább, hogy a pénteken kívül tartott piacok aránytalanul összezsugorodtak a péntekiek mellett, bár a pénteki is jóval megkisebbedett. 1910-ben a piacot fokozatosan áttelepítették a belsővásártérre. Az áttelepítés indoklásában egészségügyi és városszépítésze ti szempontokra hivatkoznak. Az igazság azonban inkább az volt, hogy a piacok elvesztették jelentőségüket, és zavarták a piac környékén kialakult üzletnegyed, városközpont forgalmát. A hatalmas belsővásártér viszont szabadon állt, a vásárok is nehezen tudták teljesen benépesíteni. A piac kitelepítése nem volt könnyű dolog, beismerte ezt az akkori városvezetés is, és először csak az iparosok kitelepítését határozták el. „A piacrendezés — írja a Békés — helye50 Békésmegyei Értesítő I. (1869) több hirdetési oldalán. 51 Békés III. (1871) aug. 31. „Zsák kölcsönző intézet. Alulírott ajánlja zsák-kölcsön-tárát legolcsóbb árak mellett. Bővebb tudomás szerezhető Friedenstein H. termény és bizományi üzletében Gyulán Bilicz-hazban. Blau Bernát." 52 A Gyulai Tájékoztató (1958. márc 22.) szerint: „Gyula városában 1958. évi ápr. 10-én szarvasmarha, ló, sertés, juh, kecske, baromfi és gazdasági szerszámvásár lesz."