Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

ban a belsővásár, azaz az iparcikkeket áruló kirakodóvásár, viszonylag fejlődött, és jelentősebb lett az állatvásárok mellett. A gyulai vásár ebben a fejlődési szakaszában arra vette az irányt, hogy úgynevezett árumintavásárrá alakuljon. Neves cégek hozták el ide portékájukat és kínálták megvételre a még mindig népes sokadalmaknak, sőt nem is annyira árulták, mint inkább csak bemutatták, reklámozták és igyekeztek a környéken elterjeszteni. Ilyen árumintabemutató jellegű volt itt például az Unschuld cég fegyverárusítása is, amit az akkori helyi lapban így hirdettek: „Unschuld E. lőfegyver árus és gyáros Pestről ajánlja dúsan ellátott tárát saját készítményű Lefaucheux fegyverekkel, továbbá gyutacs puskák, egy és két csőre revolverek, zsebpisztolyok, szoba és fényűzési fegyvereket — legjobb minőségű frantzia töltényeket, nemkülönben mindennemű vadász kellékeket a legjutányosabb árakon. A nála vásárolt fegyverekért jótállás vállaltatik, és nemtetszés esetén a fegyverek 14 nap alatt másokkal cseréltetnek fel. Árulási hely a vásárténen".

42 Vagy egy másik: Valódi amerikai Wheler Wilson Hove-îéle varrógépek és kézi varrógépek kaphatók részletfizetés és 5 évi jótállás mellett Kálmán Zsigmondnál Gyulán. Egyúttal a gépen díjmentes oktatás is adatik. Árjegyzékek kaphatók".

43 De jöttek Bécsből, sőt Firenzéből is. Leitner bécsi divatárus például így hirdette magát: „A legszeb hölgyköpenyegeket, paletokat és kabátkákat 3 frttól 10 frtig a legfinomabb gyapott-szövetből a legcsinosabb és legfinomabb bársony- és selyempaletokat, valamint a legszebb hölgyöltözékeket és valódi párisi válfűzőket 2 frttól kezdve a jelen vásár alatt ajánl Leitner H. Bécsből. Raktára: a vásártéren Dáimel Lipót úr sátora mellett".

44 Nem kevésbé beszédes egy másik hirdetés sem: „Cantini F. szalma-kalapgyáros Florencből ajánlja a t. cz. közönségnek a vásár alkalmával megnyitott s gazdagon rendezett férfi-, női- és gyermek-szalmakalap raktárát valamint szalma-diszítményeket legjutányosabb gyári árakon. Raktára: vásártéren Schiffer-féle sátorban".

45 Ugyanígy mutatták be és árulták vásárainkon a cséplőgépeket, vetőgépeket és a különféle ekéket is. Mint mondottuk, a vásárok révén különösen a gyulai vendéglátóipar fejlődött ki. A kocsmatartás is földesúri kiváltság volt, a regáléjog része. Az uradalmi kocsmák, vendéglők mellett csak az időszakos kurta-kocsmák működtek. Bennük a lakosság mérte el saját termésű borát. Az uradalmi kocsmák és vendéglők bérlőkkel dolgoztak. Az uradalomtól 1886-ban, a regálé jog megváltásakor városi tulajdonba kerültek a vendéglők is: az Arany Sas, a Korona, a Dübögő, a Nap, a Bika és a Három Citrom. A legtöbb kocsma és á legnagyobb vendéglők a vásár környékén voltak. Nem egy egészen nagyszabású is 42 Békés megyei Értesítő I. (1869) júl. 18. 43 Békés III. (1871) iún. 5. 44 Békés III. (1871) jún. 12. 45 Békésmegyei Értesítő I. (1869) máj. 9.