Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

Függelék - 6. Szakál Lajos vásári és heti vásári tudósításai a Békés c. lapból 1870—71-ből

Ily csekély behajtás mellett neim csoda, ha a jó ökörnek rendkívüli nagy ára volt, miután számos nagy majorság és egyes gazda a meghízlalva eladott vén jármos ökröket fiatalabbakkal kénytelen volt múlhatlanul pótolni. Eladatott 44 bánfa-hunyadi ökörből kiszemelt 14 darab igazi príma ökör páronkint 415 frtjával, ezen kiszemelés után ott maradt 30 drb 330 frtjával; ugyancsak hunyadi két szép falkában mind 6 és 7 éves 90 drb jármos ökör egyremásra 385 frtjával gr. K-i Gy-gy majorságához vétetett 24 drb. 365 frtjával; 4 drb vízhordó talyigás ökör 325 frtjával páronkint, — továbbá Szolnck-Abonyba 16 darab szép hunyadi ökröt egy bérlő 375 frtjával; egy pestmegyei sol ti bérlő 30 db vegyes minőségű jármos ökröt 265—310 írtig vett páronkint, — s bár az elsőbb említett vevőnek egy máscdvevő páronkint 15 frt hasznot igéit néhány óra múlva, nem volt hajlandó addie drágának gondolt szép ökreitől megválni; — 18 drb erősen lejárt középszerű ökör füvön való javításra 210 frtjával, egy másik csontosabb csapata 230 írtjával kelt el páronkint. Tehénféle is mind a fias, mind a meddő átalában kapós volt, mert kevésre sok vevő volt. Egy csongrádi paraszt kupec hajtott Facsétról 52 darab közönséges, jobbára riska, tarka, kis borjas fejős tehenet, — egy másik csongrádi kupec pedifi 30 darabot, Világosról hajtott; — ezek közt volt egy 10 évet meghaladott kitűnően szép széles és mély testalkotású hasas korcs-schweizi tehén, mely első kézre Világoson 170 frton, második kézre Gyulán 190 frton, harmadik kézre pedig 215 frton került, s mostani tulajdonosa, — időközben meglett — szép üsző fiával 300 fitért sem szívesen válnék meg tőle, mert fajra vette. A fejős tehenekből alig maradt ki néhány darab, mit túlságosan kitartottak árából, vagy hibás volt, a többi mind jó áron elkelt. Első rendű magyar paraszt fejős, borjas-tehén darabja 140—150 frt, középszerű 90 —110, 3-ad rendű 70—80, 4^« rendű csekély 55—65 frtig. — így az oláh riskák ára is nagy volt, 60 frttól feiT5gészen 110 frtig, kivált a fiatalok és jó tejeseké. — Meddő tehén kevés volt és kivált csongrád, arad, pestmegyei mészárosok mohón vették, — a helybeliek 20 kros hús-ár mellett csak véletlenül jutottak néhány darabhoz, melyek egy részét csak kárral lehet kimérniök. — Darabja 70 frttól fel 120—130 frtig kelt a csak meglehetős húsúaknak is a minőséghez képest. Az aradi várbeli székre is kerestek javított ökröket, és nagyobb teheneket, de a kiszabott áron nem igen kapott a megbízott tiszt. Vásárokon összeszedett mindenféle sovány tinót, de mind 2 évest, egy nagyoob csapatban csongrádi kupecek egy pestmegyei bérlőnek egyremásra páronkint 120 frton adtak el; három éves jó húsú középszerű tinók 200—220 frton keltek; egy nagyobb csapatért magasabb ár kívántatván, eladatlan maradt. — Rúgott borjúk darabja leginkább 18—40 frtig, kivételkép feljebb is kelt a faj, nagyság és hús minőségéhez képest. A belső cédulaháznál vitt hiteles jegyzőkönyv tanúsítása szerint új passus adatott 727 drb szarvasmarhára, de a helybeliek s legtöbbnyire egész békésmegyeiek, úgy a nagyobb majorságok is leginkább a behajtó eredeti passusai mellett szokván venni — az ilyen át nem írt vételek is 500 darabra könnyen rámentek. A marhavásár épen ellenkezőleg folyt le mint a sertésvásár; mert itt minél jókorább vett valaki, annál olcsóbban. — minél későbben, annál drágábban vett; egy darab marhán 3 kupec is nyert újra meg újra a vásár folyama alatt. — A vásár dandárja pénteken volt. (Vége következik). , Országos vásári tudósítás. (Békés III. (1871.) jún. 1.) (Folytatás) Ló aránylag a szarvasmarhához elég sok volt, különösen a legközönségesebb paraszt ló; a téli sok heverés. tök, kukorica és a mostani jó mező általában meglátszott az utóbbiakon, mert többnyire jó húsban voltak. Erdélyből Szamosújvárról egyik ménesben 38 drb, egy gyulafehérvári 3-ikban pedig 24 drb, egy helybeli magyar paraszt kupec kezén pedig 7 drb s így összesen 101 drb vegyes minőségű és korú szabadon hajtott ló érkezett. — Egy pár aradi nagyobb lókupec, több úri tenyésztő, valamint pécskai, makói, szentesi, csabai set. cigány, — és helybeli s vidéki magyar lókupecek és parasztgazdák több kevesebb betanított hámos és hátas lovat és csikót a javából is állítottak ki, illetőleg hoztak be. A lóvásár ősi, botrányos rendetlensége és túlzsúfoltsága, egy kis helyre összeszorítása miatt, legnagyobb utánjárással is alig lehet egészen biztos tájékozódást szerezni a lovak valódi számáról, annyival inkább, mert örkös mozgás, mászkálás, próbálgatás van, maga bizonyos helyén ritkán marad az egyes, kivált háti; úgy ha több van is együtt hátárul árult ló.