Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

volt sárréti és szalontái járását is. Tas és Szabolcs serege — Anonymus szerint — Szeghalom környékén (kb 50 km) találkozott Ménmarót seregével legelébb. A Ménmarótnak tulajdonított Bihari földvár, mivel Várad alatt van, feltételezhető, hogy a tájat jó darabon bolgárok lakták, s ezek idővel beolvadtak a magyar honfoglalók közé. Hogy szokásaikból, hitükből mit s mennyit vettek át az újonnan jöttek, azt ma már nem tudjuk. Ezzel a névvel, hogy Ugra, legelébb az 1200-as évek elején találkozunk, amikor is egy ugrai embert is megidéztek Váradra, tüzesvas-próbára. Kinek hívták, mi volt a bűne, s melyik Ugrára való volt, nem tudjuk. Mert a későbbeni idők folyamán három Ugrával találkozunk: Kisugra, a mai Kányahátnak nevezett határrészen, Cséffa, s Libárd-puszta felé, Monostorugra, a mai falu keleti végén, ahol 1945 óta épült ki a falu mintegy jó kilométerre a Szilas-puszta, azaz Oláhszentmiklós felé, ahol a Váradhoz tartozó monostor állt. A régi Körös medrén északnyugatnak, a mai Telek helyen pedig Szent-János-Ugra feküdt, ami a szőlőföld forgatásakor előkerült holmik bizonysága szerint honfoglalás előtti, ősrégi település lehetett. A tatárjárás Az 1241-es tatárjárásról egyetlen szájhagyományt mentett át évszázadról évszázadra az idő, ezt a hívogató, csalogató mondást, amivel a tatárok a nádasba bújt embereket előcsalogatták: „Sári, Mári, Kalári! Gyertek elő, elmentek a Kutyafejű tatárok!" Azért hagyom ezt a versnek sem mondható mondást az igazi tatárjárás korára, s nem a török idők tatárbetöréseire, mert a nép az első tatárjárást hívja csak ezen a néven. A tatárokat kutyafejű tatároknak, de a törököt, ha tatár, ha szerecsen, ha más, csak töröknek mondja. Török időbeni tatár betörésekről nem is tud. Más száj, vagy írott hagyomány erről az időről más nincs a faluban. A táj történelméből következtetve, Ugra sem kerülte el a tatárpusztítást. Roger mester siralmas énekében a váradi vérfürdő után, amikor az akkori német város, Tamáshida is elesik, útja leírásából, csakis erre vezethetett lefelé menekülése a Zaránd és Gyula közti Fehér- s Fekete-Körös közt levő szigetre, mert mindenütt erdőt, mocsarat, s nádast ír, mint búvóhelyet. Hogy ebben az időben ki volt a földesura, nem tudjuk. Csak a XIII. század közepétől maradt fent, mely szerint Danela úr, egy francia kóborlovag kapta Ugrat s határát birtokul, pallosjoggal. Danela úr egyik utódát, Lipót császár fejeztetett le mint kurucot, a kurucok egy másikat pedig lefejeztek, mint labancot. De a család megharagudott Lipótra s nevüket megmagyarosították Ugray-ra. A család a XIX. század vége feléig birtokosok Ugrai-Ugray néven. Kisebb birtokrészeket bírtak Ugrán a XIII. században a Kotthy,