Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

raz időt jelez, ha keleten van. Ha nyugaton: esőt. Veres égalj szelet mutat, párás jó időt. Keletről jön az idő (Várad felől jön a felleg), nagyidő lesz. (Nagy vihar, felhőszakadás). A tyúkok, ha soká ülnek el, jó idő lesz, ha felmennek a szalmakazalra, vagy ha fürdenek a porban, rossz idő várható. Ha Várad fénye idelátszik, az estében, eső lesz. A Göncöl megszegte a rúdját (délnyugatra áll), tiszta, hideg idő. Hány asszony állt meg a lebukó nappal szemben, hány kémlelte az eget a tiszta éjszakákban, míg keze szaporán bontotta a csövespaszulyt, vagy hántotta a tengerit a hűvös őszi estéken, míg mindezeket kitapasztalták. S akármilyen nehéz a munka, kemény a föld kapáláskor, vagy éget a dél melege, milyen jó, megnyugtató lefeküdni a mesgyén. Fent vakít a nyári dél, s feszül a világ felett, mint citerahúr, úgy cseng belé a magasság, s az asszony szíve szinte együtt dobban a föld szívével, s ezt érezni, hallani nagy gyönyörűség. Minderről nem lelkendeznek, nem beszélnek, csak benne élnek, mint a bőrükben, s a világ úgy borul rájuk, mint lélekre az öröm. Ezeket a munka közbeni szórakozásokat nem látja kívülálló ember. S a szépség fogalma a növénnyel, az idővel van összefüggésben, ha kérdés formájában teszi fel az ember, hogy mi a szép? Űgy mondja, hogy: szép a virág. Szép a hajnal. Amik az idő rendjén jönnek, nyílnak, s úgy vannak benne a világban, mint része a nagy egésznek. S az asszonyok szemében egy asszony, vagy leány akkor szép, ha belefér abba a világba, amiben élnek. A csinált szépség (púder, festék — meg nagy részben a borzos frizura is —) nem szép. Ezeken a munka közbeni szórakozásokon kívül érdekes végignézni a múltszázadtól máig a különféle forrásokat, ahonnan szórakozást merítenek a munkával terhes napokban az asszonyok, lányok. Ahogy egymást váltó korok beöntötték a faluba a mindenkori kultúra fölösét, s hogy szivárgott le a falu életében a nagy kultúrák áradása, ami magával ragadta a falu egyre gondolkodóbb és műveltebb parasztjait. S mindebből mi jutott az asszonyoknak. S zính á z és a könyv Mint már szó volt róla, Nagyvárad nemcsak a gazdasági jólétet — vagy gazdasági küszködést — jelentette a falunak, hanem a szellemi életéből is leáradt a tájra, így a faluba is. A kötelező iskolai oktatással a faluban nagytömegével megtanultak írni, olvasni a gyerekek. Azt lehetne mondani, hogy kivétel nélkül, mert a körülbelül 15 évvel ezelőtti összeírásnál 11-en voltak analfabéták, ezek pedig nem Ugrán születtek, vagy legalábbis nem itt nőttek fel, hanem valamelyik távoli uradalomban. Az ugrai asszonyok azt akarják, hogy gyermekeik többet tudjanak, mint ők, az iskolát nem tartják fölösleges és terhes valaminek. Azért a régi tanítókat ma is emlegetik, akik az írás-olvasáson kívül (pedig az egyik tanította az összes fiúkat, a másik az összes lányokat. Igaz,