Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

A nagylány Ahogy elcsendesedett a falu életében a nagy viharok kavargása, azonképpen nyíltak ki az emberi szívek. A zord és keményparasztemberek szinte feloldódtak a családi élet legmélyén s az addig ismeretlen gyöngédség — ami lényegében meg volt, csak nem volt illő megmutatni —, még a jószágot is szó nélkül kellett szeretni, mert aki hangosan beszélt a lovának, vagy tehenének, azt kinevették bolondnak tartották — gyermekkel, asszonnyal s főképpen a nagylánnyal szemben kinyílott, mint az idő tavasszal. Nem szavakkal érzékeltető valami ez. Csak ha végignézzük a század elejétől mostanáig a lányok életét a családban, a faluban, azt látjuk, hogy olyan a lányok élete, mint a virágoskert, vagy mint a nyári nap fénye, lelket nyugtató. És ebben nincs semmi írói túlzás. Az anya, de a család összessége is, úgy vigyáz a lányra, hogy még a fúvó széltől is oltalmazza. A lány jelenti a jövendő életet, a következő család fundamentumát, testben, lélekben egészséges ember élet-áradását. És ez a nagy megbecsülés nem azt jelenti, hogy henyélő, dologtalan lénnyé nevelik. A nagylány kivétel nélkül minden házkörüli, kerti, s mezei munkában részt vesz, mindent megtanul, amire a jövendő asszonyának szüksége lesz. A nagylány olyan a családban, mint az iskolás, ahol nemcsak betűt és történelmet, de magát a paraszti életet tanítják. Mindannyian tudják, hogy a paraszti élet nehéz, de vállalják, s készülnek rá, mint valami nagy ünnepre. Miben áll hát a nagy kímélés? A nagylány is felkel mikor a család többi tagja. S míg apja, anyja a kinti munkával van elfoglalva, addig ő beágyal, kisepreget, az anyja közben meggyújtja a tüzet télidőn, meg fűt a kemencébe (a szalmát az ember hordja be, amelyik „kímélni" akarja az aszszonyt), a lány előkészíti a mosdóvizet, segít a reggeli elkészítésében. Általában minden kézi s kinti munkában csak segít. S ez itt a lényeg, önálló munkája azt lehetne mondani, hogy a vasalás és a sütemény készítés. Segít a mosásnál, segít a kenyérsütésnél, ő dagasztja be a kenyeret. Nem ő szakítja, nem ő fűt a kemencébe, s nem ő veti be. A bevetést —, ha csak valami tragédia folytán nem szorul rá — mikor már menyasszony, akkor tanulja. Tavasszal tengerit csorgat, kapáláskor, ha lemarad a soron, az apja vagy az anyja „viszi helyette a sort", aratáskor markot szed, de az anyja, mikor kiviszik az ebédet, szedi helyette a markot addig, amíg ideje engedi. Otthon gyomlál a kiskertben, mert minden lányosháznál van virágoskert, locsolja, ha száraz a nyár, a kerti vetemény gyomlálásánál is segít, de kútra kell menni, elfogyott az ivóvíz, felöltözik hát, világos kartonruhát vesz fel, a tiszta, fodros kötényt. Fejét ilyenkor hátraköti, s két kannával megy a kútra. (A kannát karon hozza, legfeljebb egyik kezében lógatja. Mindkét kézen lógatni csak az emberek szokták, azoknak meg nem illik karon hozni. Télen kötelet visznek, s egyik kanna elől, a másik a hátán fekszik, kezét zsebrevágja). Ami azt jelenti, hogy végig kelT menni