Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

udvarába, meg a távoli házak udvarába, de el lehet látni a zsongó tavaszi határba is, s a száraz, szép sárga tergeriszemek finom muzsikával peregnek a kosárba... Ma, hogy megtágult a ház, s legfeljebb négyen, öten lakják, a kéthárom gyermek jobban megfér télidőn. Kevesebbet lódul a veszsző — azért most is kijár néha — de a munkára szoktatás ma sem szűnt meg. Egy 14 éves iskolahagyott kislány napi kötelessége a háznál a következő: Télen 7 órakor kel, nyáron korábban, hiszen világos van. Ö végzi a napi takarítást, ágyalást, sepregetést, törülgetést, ez körülbelül fél órát vesz igénybe. A bútorzat még a régi, a konyhában sincs más, mint egy berakott spór, egy telázsi, meg — egy szobából kikerült •— rengő (karos lóca) egy szék, három gyalogszék, (sámli). S az asztal alalt egy deszkán két vizeskanna. A reggelit az anyja készíti. Utána segít eltenni a pár darab edényt a helyére. Reggeli után — 9 óra — olvas. Meg kézimunkázik. Az ebédkészítésig — du. 3 óra feléig — szabadon rendelkezik az idejével, akkor megint segít a főzésnél. Már ő nem fon. Mosásnál, sütésnél segít, hogy tanulja. Munka közben állandóan magyaráz az anyja, így fogjad, jól dörzsöljed, ne sajnáld, ne csak lötyköld, sütésnél: jól nyomd bele az öklödet, markoljad, gyorsan kell dagasztani, mert akkor lesz szép a kenyér. Főzésnél rántást kavar, leszűri a galuskát, vagy laskatésztát, csőrögemetszővel elmetszi a levél tésztát, levesbevalót még nem gyúr. Csak főttésztának valót, mert az vastagabb. A nyújtófa hosszú, vékony, nagy levél tésztához való, a kislánynak tetszik, mikor csattan a nyújtásnál a levél tészta. A század elején még előfond, hogy 10—12 éves kislányokat odaadtak cselédnek a helybeli úri házakhoz. 4—5 forint volt a bérük az ilyen lányoknak egy hónapban. Az apja szégyelte s azzal mentegette magát: ,,Hadd tanulja a házi munkát". Ma fiatal lány egy sincs cseléd. Ipari tanuló van 3-—4 Pesten mindössze. Dorgálást kap a gyermek az ilyesmiért: kint hagy valami szerszámot, amivel dolgozott, kapát valahol a mesgyén, ha gallyat vág, a fél udvar tele van szétpattogó gallyal, elcsorgatta a szalmát, az almot szétrúgta a tyúk, hangos lármával megy az utcán, evéskor nem veszi le a sipkáját, másnál szódén kap az ennivaló után. A gyermek előre köszön az idősebbeknek, akár férfi, akár nő. Ma már előfordul, hogy nem köszön, de megszólják, megvetik érte. Ez a köszönési forma általános, minden fiatalabb előre üdvözli az idősebbet, ha férfi, ha nő. Felnőttet csúfolni nem szabad, akármilyen hibája van, ez ma is törvény, de az iskolából kirajzó fiatalok már nem köszönnek kivétel nélkül a tanítójuknak. Megszakad az amúgy is gyenge szál, ami a fiatalt iskolához, tanítójához fűzött. A nyolcadik osztályból kikerült fiatalok közül általában 3—4 megy tovább tanulni. A többiek visszarajzanak a faluközösségbe.