Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

A parasztember a házát (a szobát) késő ősz tői tavaszig lakja tulajdonképpen egyéb időben csak hálni jár be. Azért nem kis dolog egy asszonynak tisztántartani a házat, a sok más dolga mellett. A ház tisztán tartása Minden esztendőben kétszer tart nagytakarítást az asszony a házban. Tavasszal, többnyire pünkösd előtt, mikor kinyílik az idő. s ősszel októberben, esetleg november elején. Ilyen alkalomkor minden kikerül a házból, csak a puszta falak maradnak, meg a kemence természetesen. Legelébb lehántják a falat, ahol felpukkant, s ahol hullani kezd a meszelés. Ezeket a hántott foltokat sárral tapasztják, esetleg malterral. Mikor megszárad, bemeszelik jó homokos mészszel, de csak a foltokat. Csak ezután kezdődik a rendes meszelés. A mészbe fahamut szitálnak, ez biztosíték is arra, hogy nem lesz csíkos a fal, mert az nagy szégyen, s nevetés tárgya, ha valaki csíkosra, foltosra tudja meszelni. A meszelőt kicsit mártják a mészbe, s kétszer, háromszor visszacsapják (a levegőbe az edény fölé), hogy éppen csak annyi maradjon a meszelőn, amennyi nem csorog el. Ha ezt a hamus meszet felülről lefelé meszelték a falra, akkor a következő sort (a tiszta mész, bele egy parányi kékkő, hogy fehérebb legyen), keresztbe mázolja. Ha ezeket a szabályokat betartja, biztos, hogy nem lesz merő mészcsorgás sem ő, maga, sem a föld, sem az ablakrámák, s ajtófél. S ha nem tud meszelni rendesen, mint ahogy semmi sem, úgy ez sem marad titokban, hiszen nincs olyan, nagy esemény egy háznál, hogy a szomszédasszony meg ne lássa. Mert átjön, a szomszédoknak — ha csak nincsenek haragban, — a napnak minden órájában szabad bejárása van a házhoz. De nincsen olyan jó szomszéd, aki az ilyesmit tovább ne mondja. Ha nem is névszerint, de ilyenformán példálózik: Ügy meszel, mint az egyszeri asszony. Körülmeszelte a kamorában a szitát! (A szitának a kamorában egy bizonyos helyen, a szegen van a helye. Lusta volt. levenni, s csak körül meszelte). Ez a két nagy meszelés biztos, hogy minden bacilust megölt jó időre. A meszelés után lemossák az ablakokat, keretet, üveget, az ajtót, s bekenik petróleummal. (Régebben brunalinnal). Az újabb házakban, ahol festett, világos ajtók vannak, csak szappanos vízzel mossák. A régi bútorok is hasonló módon tisztálkodnak, ami megint jó fertőtlenítő. (A szalmazsákokat csak szalmahordáskor, tömi új szalmával — megszabadulva így a falu egyik átkától, a bolhától. Bár sok asszony használ már féregirtó port is.) Tiszta ágyneműt húznak kimossák a téli füstöt a függönyökből, ágyterítőkből, a ház földjét pedig ha nagyon kijáródott a tél folyamán, megtapasztják lóganés sárral. Utána a hígított, sárga agyaggal felmázolják (pamacsolják, erre rongyot használnak), s mikor megszárad apró sárga homokkal beszórják. A későbbit kisebb takarításkor óvatosan húzgálják a homok tetejét sepregetéskor, hogy össze ne húzódjon a homok, s a seprő szálai szép csíkokat rajzoljon. Az ilyen módon kezelt