Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

örömökhöz, de amelyek nélkül szinte megszűnik az élet, felborul a világ, s megáll az idő is a táj felett. S hogy elérkeztünk az idők rendjén egy másik, nagy fordulóponthoz a parasztság életében, nagyon nyiltan kell beszélnünk mindezekről, s az ezek nélküli zsákutcába jutásáról. Ez az évezredes, hagyományokon alapuló, mindig tisztaságra törekvő törvényeket ha elveszítik az emberek, s ha nem tudjuk azonnal, és ennél tartalmasabb törvénnyel helyettesíteni, baj lesz, nagy baj. Aminek nyoma az alig 40 esztendős Tógazdaság aszonnyainál már jelentkezik. Pedig ezek még féllábbal a faluközösségben élnek,- de már igyekeznek elszakadni a sokszor bizony könyörtelen, nagyon terhes falu-élettől, s átvették a gazdaság által adott civilizált élet könnyű, szórakozását, a 10 órakori kelést, csak jönni-menni a roppant nagy gazdaság biztonságot adó, nagysodrú, életében. Már főzni sem kell, hiszen ott van az üzemi konyha, a köves, pados lakás kicsi, alig kell takarítani, a földes paraszti lakásnak megvolt a maga takarítási rendje, de a padlónak már más kell, hogy tiszta legyen. Van mozi, tánc, muzsika, lehet lesni a fiatalokat, beszélni, megszólni. Aprójószág éppen annyi van, hogy legyen hízó 1—2, hogy legyen zsír, s a pár aprójószág ellézeng a kerítetlen, nagy gazdaság körül. A rucából már „kacsa" lett, a kör-bői „kőr", s általában minden szó, amit a gazdaság hivatalos nyelve elszór a tanyában, az mind gyökeret ver bennük. Az igazi, szép kultúra, a könyv, szép kézimunka, az emberi test és lélek igényének fokozása, ámi a jelen emberét adná, nagyon felszínén van meg. A múltról tudja, hogy „reakciós" világ, de hogy a mát mi jelenti? A havi 1300, vagy 900 forint. Ugyanígy van a faluban a havifizetéses pásztorok, csőszök világában, akik, ha bármilyen kis rossz idő jön, már engedik be a jószágot. Kihal a pásztorélet nagy romantikája, a nagy gondoskodás, amivel körülvette a mezőt, az időt, a jószágot a régi pásztor. Az életnek nincs mély tartalma: szerencsére ez a kisebbik-része még a falunak. De lássuk azt az erőt, ami elvezette eddig a falut, mint viharos vizek hátán a komp hogy köt ki a túlsó parton. Ütjára engedve az utasát, ki vezeti tovább az útját? Ez már új idő, s új történelem. A ház 1945-ig 559 házszám volt a faluban, most 670-et jelez az összeírás. Ez nemcsak azt jelenti, hogy 100 teljesen új ház épült volna, hiszen ha végig megyünk a 28 házas Alsósoron, azt látjuk, hogy csak 12 ház van a régi formájában. Kettőt újraépítettek, a többin, ha mást nem, új tetőt húztak, egy szobát toldták hozzá, vagy nyárikonyhát, új istállót, s olyan is van, hogy új, nagy ablakokat raktak az utcára néző falba. Az építkezési anyag fő alapja ma is a vályog, de alá tégla alapzatot raknak. A vályoggödör a falu nevezetes pontja, rucák eldorádó ja, s egyúttal kenderáztató. Szikes rész ez, ahonnan a szik alatti agyagból, pévával összedolgozva vetik a vá-