Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

hetőség úgyszólván semmi, állami földterület kb 3000 kat. hold, amiből 2000-nyi a Tógazdaságé, kis részben a zsírbegyűjtő vállalaté és az Állatforgalmi Vállalaté. 22 hold szőlőföldje, 367 hold rétje, s csak 4911 hold szántóföldje van a falunak. Az úrbéri rendezés, utáni nagygazdák részben szétöröklődéssel, és nem kis részben az első világháború utáni gazdasági válság idején eladósodtak, a vagyont árverezéssel elveszítették. Annyira, hogy az 1954—55-ös osztályharc idején úgy tudott az akkori tanács kulákot előállítani, hogy az 1936-os tagosításkor pár élelmesebb paraszt a kevés szántóföldjét a sziki legelőből igényelte. Ahol rettentő erőfeszítéssel és vasszorgalommal jószágtartásra rendezkedtek be, birkát, szarvasmarhát és sok baromfit tartottak, (az egyiknek a fele- í sége nem is tudja, mennyi apró jószága volt nyáron, „lehetett úgy százötven, százhatvan csirke".) A 4—7 hold szántót is beleszámítva, egy paraszt van csak olyan, akinek 41 holdat tett ki összes területe, aranykorona értéke pedig 33,10 volt. A legnagyobb értékű is alig 100—120 aranykorona. így lett a falunak 11 „kulákja". A marxizmus szempontjából az osztályharc célja a kizsákmányoló erőt a falu szintje alá szorítani. Ugrán ez az állapot nem volt meg. Ezek a módos, értelmes emberek természetesen nem szorultak le, azt lehetne mondani, hogy a többiek, emelkedtek fel hozzájuk a termelésben, jószágnevelésben, s a föld művelésében. A falu birtokelosztása jelenleg a következőképpen néz ki: 5 holdon aluliak száma: 491 10 holdon aluliak száma: 186 20 holdon aluliak száma: 71 20—30 holdon aluliak száma: 5 30—40 holdon aluliak száma: 1 Nyilvánvaló, hegy az egyre szaporodó falu lakosságát ennyi föld eltartani nem tudja, különösen a régi; félig még sivatagos gazdálkodással. Az új idők új mezőgazdasági formájával próbálkoztak az ötvenes évek elején, de nem volt életképes. A falu elesett embereiből, a mindenünnen kimaradtakból — 28 taggal — téeszcsét alakítottak, amellyel a vezetője — az egyébként rendes ember, de falutól, földtől messze eső, újonnan a faluba települt elnök — nem tudott mit kezdeni. (Ennek a tszcs-nek a könyvelője voltam, nagyon ismerem a problémáit.) A több mint félszázados küzdelem a földért, nem ok nélküli ellenállásra ösztönözte mindenféle kollektív gazdálkodás ellen a falut. Ez nem azt jelenti, hogy az ugrai paraszt nem vesz át semmiféle új formát. Hiszen a falu történelmében, amint láttuk, egy bizonyos lehiggadás után újra kezd életet, gazdasági formát, de mindig akkor, amikor meggyőződött annak előnyéről, s amely munkáját és évszázados tapasztalatát földről, időjárásról, szokásairól megbecsüli, s ha szükség van rá, fel is használja. És amibe belefér az ő munkaerkölcse minden körülmények között. Nem bírta elfogadni a „téeszcsé-hajnalt", a nyolc, kilenc órakor való határra-