Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

/ II. HAJ PARASZTOK, MIK VAGYUNK MI... Gazdasági élet a múlt század végén A falu meglelte helyét az új templom s az új kastély körül is, ami egyáltalán nem mondható mai szemmel kastélynak, de még kúriának sem. Egyszerű, nádtetős ház volt. Kis toldással, alakítással ma is megvan, postaépület a templomtól harmadik ház Temetőzug felé, vagyis nyugatnak. Fél kilométernyire északnak volt- a szénáskert s istállók, jó kilométerre megintcsak északnak a béresházak. Egy béresház ma is megvan, ezt 1850-ben építették. A hajnali „fúvás" végigzengett a falu felett minden áldott nap kezdetén. A hosszú, északról nyugatra húzódó falu helyét, mint a sárréti falukét szinte kivétel nélkül, a vízből kimaradt hátasabb föld szabja meg. A nyugodtabb idők beálltával lassan a vizek is lefutnak, a falu is nő. Ugranak az 1802-es összeírás szerint 1048 lakosa volt. Ilyen megoszlásban: „...lelkek száma Ugra Hellységben: találtatott gazda: 231, Asszony ember 262, Fiu: 309, Leány: 246". 1825-ben 1299, s 1837-ben már 1402 lelket számlál. A jobbágyfelszabadításkor az 1800 lakosú nagy faluban az úrbéri földek elkülönítése nem jelentett nagy változást. Az öregek visszaemlékezése szerint inkább az ugrai parasztok rovására történt. Az addigi jobbágyság sokkal szabadabban élt, használta az uraság java szántóföldjét, fizette a tizedet, az adót, vágta a rétben a nádat, hordta a tűzrevalót s kisebb-nagyobb gulyái, ménesei legeltek a régi legelőkön. (A legeltetés rendjét természetesen az uraság szabta meg, mint ahogy később a Legeltetési Társulat.) A jószágra nem is nagyon kellett vigyázni, hiszen szinte a kertek alatt kezdődött a rét. A tehenek nyakába „harang" volt, ami minden lépésüket jelezte. Enélkül nem lehetett legeltetni, mert az állat nem látszott ki a rétből. Ahány harang, annyi hanggal harangozott, mindenki megismerte az ő jószága harangjának szavát. (Vasból volt. s a kovács csinálta.)