Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

években széltére szokásos — a reformátusoknál — a bűnbánati istentisztelet és a gyakori bojt. (Nagyanyám még 1940-ben is böjtölt minden hét péntekjén.) A törökvilágból a falura vonatkozóan egy urasági csősz a századfordulón verset írt. feldolgozván benne az általa hallott eseményeket. Minden bizonnyal több is volt, de elmerült a feledésbe, ami megmaradt, hadd álljon itt emlékezetül: Emlék irat Nagy Bölöny határ keleti sarkába Áll egy kopott csárda útfélen magába. Harmincegy évig voltam ennek lakója: Mennyi bajjal küzdtem, Isten a mondhatója. Csárda nevét innen nyerte régen, Mert egy nádas ház volt túlról az útfélen: Itt mérte a borát Beregszászi János. ö volt a legnagyobb, furfangos kortsmáros. Két szép lánya is volt Beregszászi úrnak — Itt volt a — hó! megállj! — parasztnak és úrnak. Kis Ugranak volt ez mulató szép helye: Hat holdra kiterjedt udvara és kertje. Szegény legény fáradt, tudta azt előre, Beregszászi úrnak van dús legelője. A lovak számára a pázsitos mező, — A vendég számára: jó bor és pihenő. Hosszú asztal mellett, lombos fák árnyába Bort ivott a magyar szörnyű nagy bújába. Itt állott nyugatról Kis Ugra faluja — Még ma is fennáll a boszorkány dombja, — Hirdeti az ókor műveletlenségét: Strázsa halom is van jobbról az út mellett Sok magyar vitéznek temetője ez lett. Tatár török hadak száguldottak itten, Magyar vér folyt szerte, mindenütt e környékben. Félszakálú halom következik itten. Megyeri nagy vitéz lakott itt régenten. Magyar nemes volt ez, sok csatát is vívott: A török csatákból neki bőven jutott. Mégis őkelme egykoron megjárta, Mert a török basa fél állát levágta. így ösmeri ezt ma a szó hagyománya, Hogy e halmon volt a Megyeri úr háza. Innen nyerte nevét e halom a hogy áll: Mert Megyeri úr állán nem nőtt több szakái. Szentegyháza neve, balról az út mellett, Megfeledkezett róla régen a kegyelet: A feledékenység fátyolt vetett rája,