Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)
Miska tovább erősködött: hiszen a nagybátyja is azt mondta, hogy talán festő is lehetne belőle. Elmesélte, hogy hónapok óta Szamossy mellett dolgozik, s a mester szép jövőt jósolt neki. A nagybácsit meglepte Miska szilárd elhatározása, de megpróbálta elijeszteni a festőpályától. Hosszan beszélt neki évekig tartó szorgalmas tanulásról, anatómiáról, távlattanról, esztétikáról, általános műveltségről, amely nélkül a festő nem boldogulhat. A nagybácsi jól tudta, mi volt Miska gyermekkori gyengéje. A tanulás valamikor nehezére esett, s úgy gondolta, hogy az állandó erőfeszítést kívánó munka elijeszti majd a pályától. Csakhogy azóta Miska alaposan megváltozott. Szamossy annyit beszélt a festészetről, a művészpálya szépségeiről, nem mindennapi tehetségéről, hogy Miska teljesen álmai világában élt, s nagybátyja szavaira sem változtatta meg elhatározását. Majd, hogy rajztudását bebizonyítsa, elébe tette az albumot. Reök meglepődve ismerte fel a szolgálót, a szomszéd susztert, a házakat és az utcasarkot. Csak az maradt hátra, hogy az ő képe is közéjük kerüljön. Megkérte hát, hogy üljön modellt, míg lerajzolja. A nagybácsi elfogadta az ajánlatot. Miska ügyesen, gyorsan rajzolt. Csak a nagynéninek volt kifogása, mindenki más meg volt elégedve. A suszter váltig dicsérte: — Szakasztott Reök úr! Éppen olyan!. . . Lehet még habozni? A nagybácsi elismerően nézte a rajzot, és megadta magát. A döntésben segített Szamossy érvelése és a doktor is, aki kijelentette, hogy Miskára életveszedelem lenne, ha visszatérne a gyalupadhoz, hiszen olyan gyenge, hogy a szerszámokat sem bírná el. — Isten nevében, legyen! Csak azt mondd meg, hogy akarod kezdeni? Hiszen jól tudod, hogy nem áll módomban anyagi támogatást adnom... De ezzel már Miska nem törődött. Leírhatatlan boldogság fogta el. Megszűnt hát végleg az asztalosmcsterség nyomasztó veszélye, nem kell visszamennie a műhelybe! Festő lehet, mint Szamossy, akit a legnagyobb élő festőnek, eszményképének tartott. Dehogy gondolt arra, hogy néhány év múlva messze túlszárnyalja mesterét, s hogy Szamossy neve épp az ő tehetségének felfedezésével kerül a művészet el nem feledett művelői közé. A nagybácsi beleegyező szavai után Miska nevelése teljesen Szamossyra hárult. A mester érezte is az önként vállalt felelősséget. A munka most már nyugodtabb kürülmények között, de annál határozottabb céllal folyt tovább. Szigorú felügyelet alá vette Miskát, s igyekezett pótolni pártfogolnának fogyatékos ismereteit. Minden napra adott fel leckét, mesélt a történelemből, javította írásbeli dolgozatait. Miska hálás tanítványnak bizonyult- Folyton dolgozott. Reggel öttől nyolcig történelmet, nyelvtant, mitológiát tanult. Nyolctól tizenkettőig természet után vagy gipszfigurákat rajzolt. D A íután anatómiával foglalkozott, és estefelé tervezgetett. Mindenből egy keveset, mert sok volt a pótolnivaló.
