Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)

napra hívta össze a megye értelmiségét és a községek képviselőit előzetes tanácskozásra, a megyei közigazgatás már a főispán megérkezése előtt, november 18-án megkezdte működését.

1 A 48-as radikal párti Reök István sem maradhatott Csabán, hanem részt vállalt a megyei élet újjászervezésében, s minden valószínűség szerint még az év novemberében, de legkésőbb decemberében költözött Gyulára. Az, 1860. december 10-én megválasztott megyei választmányban két társával együtt már Gyuláról jelölik, így gyulainak számították.

2 Másodszor 1861. január 10-én szerepel a „már városi hivatalban lévő" tisztviselők névsorában mint ..tiszttartó tanácsnok".

3 (A megyéhez csak 1861 márciusában kerül át, amikor „fizetéses törvényszéki bíró"-vá választják.)'' Így került Munkácsy városunkba, hogy megrendült egészségét nagybátyjánál próbálja helyreállítani. „Nem modhatom, hogy túlságosan szívesen fogódott — írja Munkácsy. — Fogalma sem volt arról, hogy nyomorgók és beteg vagyok. — Mit csináltál megint? — ordított rám. — Ilyen semmiség miatt elhagytad a helyedet? .. . Másnap nagy lázam volt, s mikor látták, gyorsan elküldtek orvosért, aki váltólázat állapított meg és gondosan kezelt."

5 Megdöbbentő az a hang, ahogyan Munkácsy visszaidézte találkozásuk pillanatát. Ha néhány évtized múlva is ilyen kemény hangon ír nagybátyja magatartásáról, ez azt bizonyítja, hogy Munkácsyban évtizedek multán is mélyen élt a fogadtatás keserű emléke.

6 1. A szolgabíró nov. 17.én lemond. „Mivel az okt. 20-i határozat alapján a megyei tisztikar már megalakult, s a hivatal átadása nov. 18-án (holnap)... fog megtörténni". (Gyulai AU. Levéltár Városi iratok 1/1860). 2. Levéltár. Közgyűlési jegyzőkönyv az 1860. dec. 10-i ősm'pgyűlcsről. 3. Levéltár. Városi iratok 9/1960. 4. Levéltár. Bizottmányi jegyzőkönyv tárgymutató. 5. Munkácsy Mihály: Emlékeim. Hungária kiadó é. n. 37. lap. Zsilinszky Mihály, Munkácsy kortása és rokona, aki igen sok apró részletet jegyzett fel Munkácsy életőböl, így írja le ezt a találkozást: „Családja (a Reöké) túl volt már a rendezkedés minden bajain, mikor Munkácsy Miska 1861-ben, egy ronda oláh szekéren megérkezett Aradról és félénken Reök nejének szobájába lépett e szavakkal: — Hazajöttem, Mari néni, mert nagyon beteg vagyok! Ezzel díványhoz sietett, öszerázkódott és elájult. Reökné azonnal orvosért küldött; annak megérkeztéig ágyba fektette a beteget és erősítő italokat adott neki. Mikor a fiú magához, tért, elbeszélte a baját és sajnálattal említette, hogy nem dolgozhatik. Csakhamar megérkezett az orvos, a ki azonnal ápolás alá vette. Megérkezett Reök István is, kit neje óvatosságból, nehogy félremagyarázza a bajt, még az előszobában értesített Miskának hazajüveteléről és komoly betegségéről". (Idézi: Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály Budapest 1907. I. 68. lap). 6. Reök István és Munkácsy viszonya elég vitatott kérdése a Munkácsy-irodalomnak. Az Emlékeimben Munkácsy igen élesen állítja a középpontba nagybátyja szigorúságát, és az olvasó végső következtetése az, hogy Reök magatartása nagyban hozzájárult Munkácsy örömtelen gyermekkorának kialakításához. Mások Munkácsy és Reök későbbi levelezésére hivatkozva bizonyítják, hogy Reök szigorúságának megrajzolása túlzott az önéletrajzban. Zsilinszky Mihály jegyzetei is ezt a Reök-képet akarják ellensúlyozni, kedvezőbb színben feltüntetni. Az idézett részben Zsilinszky nem is említi Munkácsy és Reök drámaian kiélezett pillanatát, de annak megemlítésével, hogy Reök neje az előszobában kénytelen volt előzetesen