Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)

a képzőművészetek iránti hajlamomat, mely folyvást fokozódván, kizárólag a festészettel foglalkozás végett a papneveldéből kiléptem. Az ismeretes kimenetelű szabadságharc után, melyben tevékeny részt vettem mint honvédhuszár, noha a művészetben minden alapos ismeretet nélkülöző dilettáns voltam, az ecset lett egyedüli barátom és anyagi támaszom. Az 1850. év kezdetén a besorozás elől Aradra menekültem, hol első kísérleteimmel, mint arcképfestő léptem fel. Itt szerzett szerény összeggel Bécsben, az akkor jó hírben állott Raul Károly tanár magániskolájába léptem, innen egy év múlva ismét Aradra mentem, hol az arcképfestéssel töltvén huzamosabb időt, egy oltárkép festésével megbízatva, az 1855. év végén Velencébe utaztam, itt a régi mesterek tanulmányozásának élve, az 1857. évi július 19-én a véletlen összehozott a Márktéren levő „degli specchi" kávéház előtt Méltóságoddal, kinek rokonszenvét — mint a következés megmutatta — annyira megnyertem, hogy személyem iránti érdeklődését azóta minden alkalommal tapasztalni szerencsés voltam. Velencéből négy évi ott tartózkodásom után visszatérve, előbb Bécsben, később Harucker és Wenckheim családok történelmi arcképeinek festésével foglalkozva a békés-gyulai várkastélyban töltöttem tíz hónapot. Itt imertem fel az asztalostanonc Lieb Miskában ama ritka művészi tehetséget, mely megnyerő magaviselettel párosulva, annyira megnyerte rokonszenvemet, hogy az árva fiút magam mellé vettem nevelő nagybátyja ellenzése dacára rábeszéltem, hogy festőművészi pályára lépjen. A gyors fejlődés az ellenkező nézetű nagybátyját engedékenységre bírván, Miskát gondjaimra bízta, s munkám végeztével Gyuláról távozva, őt már mint kedvelt, reményteljes tanítványomat vittem Aradra, innen Zselénszky gróf meghívása folytán Üjaradra, később Buziásra, hol Méltóságod vendégszerető házában töltöttem egy hónapot Miskával, ki az oláh népből több sikerült alakot, s néhány arcképet rajzolt. Buziásról Beodára, a vidéki Maecenások egyikétől a másikhoz, mindenütt hónapokat töltve családi arcképek festésével. Ezen idő alatt Miska vezetésem mellett, folyvást természet után rajzolt apróbb jelenetéket a népéletből, s rajzait csekély összegekért ugyan, de mindig értékesítve, zsebpénzre is szert tétt. Így folyt ez két évig, midőn a Karácsonyi Gvidó gróf által hoszszabb időt igénylő munkák elkészítésével bízatván meg. Miskát nagybátyjához köldöttem azon utasítással, hogy folyton természet utáni rajzolással foglalkozva, várja be az időt midőn megbízatásom teljesítése után együtt Parisba fogunk utazni. Ez azonban másképp történt. Én előbb Beodrán, később Budán, nevezett gróf számára dolgozván, három évet töltöttem, miközben Miska nagybátyjával Budapestre utazott, itt Thán, Lötz és Ligethy művészek ajánlásom nyomán felkeresve, rajzainak előmutatása után azok részéről kedvező fogadtatásban részesült, s az akkori műegyletben kiállított első genre-képet „A vitézlő tettekről beszélő honvéd"-et kisorsolás vé-