Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)
Miskát már kipenderítették a kocsmaajtón. A rajzot szétszaggatták, s utánahajították. Még ugyancsak örülhetett, hogy épkézláb menekülhetett. Csakhogy ez a kaland olyan mély benyomást tett rá, hogy a tudatalatti életben a betyár arca megváltozott, átalakult, új formát nyert és lett belőle a Siralomház elkeseredett istentagadó betyárja." 38 A rajzolgató Miskáról még egy érdekes visszaemlékezést találtam a Békés megyei Közlönyben. „Munkácsy Mihály első művészi kísérlete írónnal rajzolt gyönyörűen sikerült arczkép, jelenleg Strausz Ede, a magyar állami vasutak Nagy-Szebeni raktárnoka birtokában van. Az említett arczkép története a következő: Strausz úr a hatvanas évek elején Békés-Gyulán lakott. Azon időben Munkácsy Mihály, kit nagybátyja akkoriban Békés megyei (békéscsabai) tisztviselő, miután a fiú az asztalosmesterségre gyönge testalkatánál fogva alkalmas nem vala, egy Fischer nevű gyulai festő rajziskolájába járatott, Strauszéknál volt „koszton". Ebéd után egy napon Munkácsy fölkérte „Strausz bácsit", engedné meg, hogy őt és Strausz nénit lerajzolhassa; azután egy nagy papírív ketté vágott két felerészéből „oválékat" nyírogatván magának, a papírt, hogy sötét feneket kapjon, fekete kávéval öntötte le, a papírt megszáradván, közönséges „plajbász"-szal egy ültében a házaspár „lekapta" és olyan remekművet alkotott, melynek mindes egyes vonása a jövendő lángeszű festőművész ritka tehetségéről tanúskodik." 3 " 38. Lázár Béla: Munkácsy Mihály Budapest 1944. 36-38. lap. Különös véleletlen, hogy a rablók jelenetét levéltári adatokkal is bizonyíthatjuk, így a hagyomány hitele erősödik. A megye 1861. szept. 2-án kelt körirata ugyanis a következőket rendeli el: „Tudomásomra jutván, hogy az orosházi országút környékén, és vidékén hallomás szerint 9 lovasból álló rablóbanda mutatkozott, ez alispáni tisztség meghagyja a csabai, gyulai, békési, orosházi és szarvasi járások szolgabíráinak, hogy a csendbiztosokat egy e hó 5-kén tartandó centrális körjáratra utasítsák." (Levéltár Városi iratok 785/1861) 39. Békés megyei Közlöny 1877. ápr. 12. (Munkácsy Mihály első műve). A cikk tipikus példája annak, hogyan változnak a tények megbízhatatlan anyaggá a szájhagyományban. Néhány egészen közvetlen megfigyelésen alapuló részlete arra enged következtetni, hogy írója Strausztól vagy annak közvetlen környezetétől hallotta ezt a kis történetet. Arról nem érdemes beszélni, hogy valóban Munkácsy első alkotása-e vagy sem. Ez a kép tulajdonosának vagy az elbeszélő hozzátoldása lehet, s ugyanilyen a befejezés patetikus, újságíró stílusa is. Strausz Ede a gyulai kaszinó vendéglőse volt a múlt század hatvanas éveiben (Scherer: i. m. II. 170.). A rajzolás alkalmának (ebéd után) elbeszélés annyira élményszerű, hogy ennek valódiságában nem kételkedhetünk. Ugyanilyen közvetlen élményen alapul a papir elkészítésének közvetlen, szemléletes leírása is. Ezt a két részletet tarthatjuk a hagyomány magvának. Nyilvánvaló téves részleteket tartalmazó, de nem teljesen elvetendő Munkácsy Strauszékhoz kerülésének beállítása sem: Reök Csabán volt tisztviselő, a gyenge testalkatú Miskát Fischerhez küldték Gyulára, és kosztra Strauszékhoz adták. Másfél évtizeddel előbb történt események változtak meg igy az elbeszélő emlékezetében. Ismeretes előttünk, hogyan került Miska Gyulára, majd Fischerhez. Az elbeszélő itt tévedett. Téves az a részlet is, hogy Reök Csabán volt tisztviselő ebben az időben. Tény azonban, hogy később valóban Csabán lesz tisztviselő, s az elbe.
