Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)

Miska rajza azonban a kirakatba került."

18 Valóban így történt-e a megismerkedés, vagy nem — ma már nehéz lenne eldönteni. Annyi bizonyos, hogy Laci semmiképpen sem mutatkozhatott be Gyulai néven — mint a regényben —, mert akkor még Kratochvillnak nevezték. Az is valószínűtlen, hogy Miska zsenge rajzai a kirakatba kerültek volna, mint később Aradon az üvegkereskedésben. A „FESTŐIN AS" Munkácsy élete olyanak tűnik, mintha előre eltervezték volna, hogy neki Gyulán festővé kell válnia: a különös betegséggel járó unalom újra kiváltja benne a festészet iránti érdeklődést. Fischernél megismeri a műterem alkotásra ösztönző légkörét — elhatározza, hogy festő lesz —; s mintha csak erre az elhatározásra vártak volna, megjelenik az az ember, aki nem csak a festészet közvetlen környezetét adja tanítványának, hanem igyekszik beavatni a festészet műhelytitkaiba is, és elindítja gyorsan ívelő pályáján. A szerencsés véletlenek ilyen egymásutánja kevés embernek adatott meg. Alig hat hét óta járt ugyanis Fischerhez, amikor ismeretlen férfi lépett be a műterembe. Az első pillanatban meglepte a cigánycsendélethez hasonló rendetlenség, majd odament a mesterhez s bemutatkozott. Elmondta, hogy ő' is festő, és a Wenckheim grófok meghívására jött a gyulai kastélyba, hogy a régi családi képeket másolja. Németül beszélgettek, Miska semmit sem értett belőle. Ügy látszik azonban, ő is szóba kerülhetett, mert az idegen feléje fordult, és magyarul kérdezte: — Szeret rajzolni? — Nagyon. Miska elmesélte neki, hogy ő bíz asztaloslegény, de nagyon szeret rajzolni, ezért jár hetenként háromszor Fischerhez rajzleckéket venni, s míg hideglelése tart, minden idejét a rajzolásra akarja szánni. Az idegent érdekelni kezdte a dolog. Megkérte Miskát, keresse fel a kastélyban, és vigye magával a rajzait is. Ez volt Munkácsynak és Szamossy Eleknek, mindvégig szeretett mesterének, első találkozása. A meghívásnak hamarosan eleget tett. összeszedte rajzait, s a kastélyba sietett. Épp munka közben találta a mestert. A kastély földszintjén egy nagy teremben dolgozott, melyet műteremmé alakítottak át. A falon nem volt más, mint egy sereg portré. Parókás ősök képei: eredetiek és másolatok. A mester láthatóan örült jövetelének. Megmutatta a magával hozott rajzokat. A mester előbb azokat lapozta át, aztán Miskára nézett, s végre megszólalt: 18. Harsányi Zsolt: Ecce homo I. 153—154. lap. 1 l