Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)
tartják fenn kapcsolatukat, s Gyulai egy 1871-ben írt levelében említi a Fischernél együtt töltött időket. 17 Gyulai Laci a gyulai üvegkereskedésben kezdte pályáját, s úgy látszik Pesten is folytatta a kereskedő-foglalkozást, mert Munkácsy maga említi Gyulai Laci „üveges korát" a már idézett levélben. Gyulait Harsányi is szerepelteti Munkácsyról írt regényében. Munkácsy „amikor talpra állott, fogta magát és hóna alatt a rajzzal elvánszorgott az üvegeskereskedésbe... A pult mögött egy vele egykorú legény állott, rövid orrú, villogó szemű csinos fickó. Annak elmondta, hogy mi járatban van. Meg is mondta a nevét. Az is megmondta, hogy ő Gyulai László. Percek alatt megbarátkoztak, összetegeződtek. Gyulai László benyúlt a pult alá és kiterített egy halom papirt. — Ide nézz — mondta — én is rajzolgatok. Miska kíváncsian nézte a rajzokat. Olyanok voltak, mint az ő rajzai. Nem jobbak, nem rosszabbak. — Nem gondoltál arra, — kérdezte új barátjától — hogy festő leszel? A másik nagyot nézett erre a furcsa kérdésre. Megbocsátóan mosolygott rá és csak legyintett kezével. A legyintésben ez a válasz értetődött: ugyan, hogy is lehet ilyen gyerekes oktalanságot kérdezni... 17. A levél és Munkácsy válasza a két művész barátságának megható dokumentuma is, ezért bővebben idézek belőlük. a) Gyulai László Munkácsynak. „Nürnberg, 1871. június 9. Kedves Barátom Miska! Ki hitte volna mikor együtt Fischerhez jártunk még zsenge korunkban, hogy majd oly nagy művész leszünk az az lettél és én maradtam zsenge vagy csacsi mint akkor valék. Miska, Miska édes régi jó pajtás te már ember íeletti dolgokat művelsz, európai híred van pedig alig éltél s ha ily óriási haladásokat teszel hova jutol, a végtelenben mert halhatatlan maradsz. Többet teszel nemzetednek, mint valamennyi költője, mert amit te írsz, azt meg értik más nyelven is. Igen jő barátom sokat foglalkozom veled, és rég felakartalak keresni levelemmel tudatni akarván, hogy még én is élek, mert hiába, rólam nem beszél a krónika, nem tudják, hogy él a világon egy piktor, kit Gyulainak hívnak, de milyen piktor nem érdemli, hogy annak nevezzék kontár proletár semmi más, mondom élek ugyan de semmi élet jelt még nem adék magamról, csak legalább a nagy hazában, mint művész még mindig halott vagyok..." b) Munkácsy Gyulainak. Gyulai Laci Munkácsy meglátogatását igérte, s erre válaszol a mester következő levelében Düsseldorfból, 1871. szeptember 4-én. „Kedves László pajtás! E pillanatban vett leveled örömmel vettem, és ime sietek rá válaszolni, hogy még otthon találjon. Tehát meglátogathatsz? No ennek őszintén örvendek, csak el ne halaszd. Goblenztől idáig a Rajna különben is a legszebb, aztán meg Köln sem kutya, amit szinte érintened kell ide jővén. Tehát kárpótolva lesz némileg utad, mert ami az én atelieremet illeti, vajmi kevés örömet fogsz abban találni, kivált ha nagy illúziókat csinálsz magadnak. Dolgozom most egypár apróbb genre képen, amelyeket még itt kell befejeznem s a melyek egyike most olyan Kazen jammert (túlzott munka utáni kimerült állapot, C. I.) csinált nekem, minői még az a Hunyadi János sem, a melyet Pesten festettünk üveges korodban...." (Országos Széchenyi Könyvtár Levelestára 1954—147; és 1956—31. sz.)
