Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)

A szobából egy pillanatra semmit sem látott. Aztán amint kezdte megszokni a pipafüsttől tömény levegőt, előtünedeztek a bútorok körvonalai, lécekre szegezett vászon, sok megkezdett vázlat, festékes paletta és az állványon egy munkában levő cégér. Mindez egy pillanat alatt történt. Az első meglepetésből feleszmélve a mesterhez fordult. Elmondta, hogy hetenként három alkalommal rajzleckéket szeretne venni tőle. Így engedte ezt meg a kétnaponként jelentkező betegsége. A mester helyeslően bólintott, és öt perc alatt megegyeztek. Másnap papirt, ceruzát szerezve állított be Fischerhez. A mester a sarokba vezette, elébe tett egy gipszmintát lemásolásra, és magára hagyta. A munka elég nehezen ment. őszintén szólva nem volt megelégedve a feladattal. Többre, valami komolyabb munkára vágyott, mint az egyszerű gipszminta másolása. Képzeletét inkább a körülette levő vásznak, ecsetek, paletták foglalkoztatták, mint saját munkája. Az óra hamar véget ért. Fischer egy perccel sem várt tovább, elbúcsúzott tőle: ha akart, ha nem, távoznia kellett. Pedig szívesen maradt volna tovább, de mestere ezzel nem sokat törődött. Mégis nagyon boldog volt. A műterem levegője, a festészet közvetlen környezete átlelkesítette, minden csodálatosnak tünt előtte Fischernél. Egy darab rajzoló szenet lopott a műteremből, s a festészet iránti nagy lelkesedésében útközben telefirkálta a házak falát változatos emberi alakokkal. 17 éves volt: ábrándos lelkű, s ebben a pillanatban végtelenül boldog. Ha nem volt lázas, pontosan járt az órákra. Fischer elébe tett egy mintát, és többé alig nézett tanítványára. Óra végén — ha kész volt a rajzzal, ha nem — pontosan befejeztette a munkát, s a következő alkalommal mindig más mintát tett eléje. így Miska sohasem tudta befejezni egyszer már megkezdett rajzát. Nem is volt megelégedve a tanulással, mégis örömmel és áhítattal járt Fischerhez, mert a műterem levegőjében élhetett, megfoghatta az ecseteket, kezébe vehette a palettákat, és nézhette, hogyan dolgozik mestere. Igaz, ez utóbbi élvezetben igen ritkán volt része. Munkácsy nem említi önéletrajzában, hogy Fischernél nem csak ő tanulta a festészet első fogásait, hanem egy másik legényke, Kratochvill (művészi nevén Gyulai) László is. Már Scherer feltételezte, hogy Munkácsy egyik legbensőbb barátja, Gyulai Laci is Fischernél kezdhette a rajztanulást.

16 Scherer feltételezése bizonyítható. A két ifjú Gyulán kezdődő barátsága ugyanis Munkácsy távozása után is megmaradt, sőt néhány év múlva újra találkoztak Pesten, majd mindketten állami ösztöndíjjal kerülnek Müchenbe, az ottani festőiskolába. Münchem tartózkodásuk idején együtt is laktak. Elválásuk után levelezéssel 16. Scherer: i. m. II. 169. lap.