Czeglédi Imre: Munkácsy Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 41. Gyula, 1963)
A nagybácsi valamiféle „Jugendstreik"-ot 7 gyanított neveltje hirtelen betoppanása mögött — erre volt is már példa csabai inaskodás idejéből —, s csak azt értette meg, hogy Miska otthagyta a nehezen megszerzett asztalosmesterséget. A betegség azonban meggyőzte a valóságról, és ettől kezdve gondosan ápolták Miskát. S talán ez a betegség mentette meg Munkácsyt a festészetnek! A láz csak minden második napon jelentkezett, a közbeeső lázmentes napokon viszonylag jól érezte magát. Ilyenkor tétlenül, unatkozva feküdt ágyában. A munkára nem volt ereje, de annál jobban érezte magát, mintsem unatkozva töltse el napjait. Gyermekkorában sokat rajzolgatott, később Aradon abbahagyta: sem ideje, sem kedve nem volt hozzá. Most a szoba falán lévő metszetek újból felébresztették régi szenvedélyét — rajzolgatni kezdett. Szorgalmasan másolta egyik metszetet a másik után. Munkája kitöltötte lázmentes napjait. Kezdte megszokni új helyzetét, s a rajzolással eltöltött betegség még mindig kellemesebbnek bizonyult, mint az annyi szenvedést okozó asztalosmesterség. „így hát ne csodálkozzanak, ha bevallom, hogy nem is akartam meggyógyulni — írja emlékezéseiben. — A láz után állandóan éhes lettem, s bár az orvos megtiltotta, mégis teleettem magam. így húztam-húztam a betegséget, arra használva fel az időt, hogy a szobában lévő összes metszeteket lerajzoljam." 8 A betegség tehát mégis csak „Jugendstreick"-ká változott, s az álmainak élő fiatalembernek nem sok biztatásra volt szüksége, hogy jövőjét ne a gyalupad mellett képzelje el. Ezt a biztatást épp a nagybátyja adta meg. . Egy este a Széchenyi arcképét szedte le a falról. Két gyertya közé állította, és elkezdte rajzolni. Nagybátyja elment valahová, nagynénje aludni tért, így zavartalanul végezhette munkáját. Türelmetlenül vázolta fel az első vonalakat, aztán megrajzolta a szakállát, bajuszát, szemét — lassanként kialakult a kép. Boldogan húzogatta az utolsó ceruzavonásokat, amikor valaki megszólalt a háta mögött: — Te még nem alszol? A nagybátyja volt. Annyira elmerült a rajzolásban, hogy nem vette észre, amikor hazatért. Megszeppenve várta nagybátyja korholó szavait. Ehelyett egészen más történt. A nagybácsi ránézett a rajzra — meglepődött. Határozottan hasonlított az eredetihez. A értesíteni férjét Miska hazajöveteléről, „nehogy félremagyaráza a bajt", lényegében alátámasztja a jelenet lehetőségét, megmagyarázza Munkácsynak évek multán is kíméletlenül éles hangját. Nem egyértelműen bensőséges későbbi levelezésük sem. Különösen ReöknÉ leveleiben találunk olyan részleteket, amelyek a nagybácsi szigorúbb, kevésbé megértő magatartásáról tanúskodnak. Még sem kell teljesen elítélnünk érte. Az életet sokáig egyedül élő, zárkózottá, önmagával szemben is szigorúvá váló ember világfelfogása ez, aki nehezen értette meg a gyermek finomabb, érzékenyebb lelkivilágát. önéÍetr y j e ™oi :SZtrá ^ k (Munkácsynak a Vasárnapi Üjság 1879 es évfolyamában írt 8. Munkácsy: i. m. 57. lap.
