Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
Hasonlóképpen igen beszédes az a következő népdal is, amely a guruló almáról, a kacér, kegyeit könnyen osztogató lányról szól: Gurulgatott, gurult ám egy alma az utcán, vajon hová is lettek, kik eljártak hozzám? 30 Vagy egy másik, ugyancsak a guruló almáról szóló népdal is: Gurulgatott, gurult csak egy piros almácska, odagurult egészen babámhoz az ágyra. 31 Hasonlóképpen az orosz néphagyományok is ismerik az almaszimbólumot. Az orosz népmesében is, mint a szerelem, a termékenység, a házasság jelképe jelenik meg az alma. Az ifjító alma és az éltető víz című orosz népmese például arról szól, hogy az öreg, erejét vesztett cár meg akarja szerezni az ifjító almát és az éltető vizet. Az almát és a vizet három fia próbálja megszerezni apja számára a hatalmas Kékszemű lány-vitéztől. A legkisebb cárevics meg is szerzi az almát és a vizet a Kékszeműtől. A Kékszemű „szétvetett karokkal" aludt, amikor a cárevics ellopta az almát meg a vizet. Nem tartotta meg a jó tanácsot, mert megnézte és megcsókolta az alvó Kékszeműt. A Kékszemű rögtön felserkent és látta, hogy „kárt tettek a kertjében". Lány-daliával üldözni kezdte a cárevicset. Utói is érte, de nem ölte meg, hanem eljegyezték egymást és azzal váltak el egymástól, hogy három évre találkoznak a Kékszemű országában. A cárevicset azonban irigykedő bátyjai eltüntették és maguk vitték haza apjuknak az ifjító almát és az éltető vizet. A legkisebb cárevics csak a griff madár segítségével tudott később hazamenni. Éppen jókor érkezett, mert nagy baj, ijedelem volt apja országában. Eltelt a három esztendő és Kékszemű, aki közben két szép fiút szült, követelte vőlegényét. Minthogy nem tudták előteremteni, a Kékszemű borzasztó háborúval fenyegette meg az országot. A legfiatalabb cárevics felfedte magát, boldogan találkozott feleségével és két fiával. Elmúlt a háború veszélye, a két bűnös testvért megbüntették, ők pedig az ifjító alma és az éltető víz birtokában boldogan éltek. 32 30. Furulyasző. Vajon hová lettek. 125. 31. Furulyasző. Gurulgatott. 124. Természetesen a lengyel epikus hagyomány is számos adatot őriz. így például a Mese a kisasszonyról, aki szörnyeteget szeretett c. mesében is, ahol a színét változtató alma az igazi, a kitartó szerelem záloga, a színváltozás pedig fordulópontot, változást jelent. Vö.: Az elcserélt asszonyok. Lengyel népmesék. Válogatta és fordította Kerényi Grácia. Budapest, 1962, 21—30. A mese a Helene Kapelus i Julian Kpyzanowski: Sto basmi ludowych. c. gyűjteményben jelent meg eredetileg (Warszawa, 1957. Nr. 25.). 32. Orosz népmesék. Budapest, 1954. 66—78. — A fordítás a PyccKHe HapoÄHbie Ci<a3KH FocyAapcTBeHHoe H3flaTeAbCTB0 XyaoHíecTBeHHOH AnTepaTypw. MocKBa 1952. c- kiadványból készült.
