Dankó Imre: Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1962. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 40. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

Dankó Imre: AZ ALMASZIMBOLISZTIKA SZLÁV KÉRDÉSEI A néprajzi és részben az irodalomtudományi kutatások az egyik legáltalánosabb szimbólumnak, az almának a jelentésére, történetére és különböző részletkérdéseire igen sok ismeretanyagot derítettek fel. Ezeknek az adatoknak a birtokában lehetségessé válik, hogy az almaszimbolisztikát mint egészet nézzük s megállapíthassuk tartalmát, eredetét, keletkezésének körülményeit és elterjedését. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására, hasonlóan más szimbólumok hátterének felderítéséhez, bepillantást enged a néplélek rejtelmeibe és fényt vet a különböző népek ethnikai sajátságaira, egymásra gyakorolt hatására. Az alma bizonyára a legősibb és a leginkább elterjedt szimbolikus tárgyak közé tartozik. Már a legrégibb maradványokból is ismeretes. Termesztése a kőkortól fogva folyamatos. Wangennél az őskori maradványok között megszenesült almákat is találtak, sőt olyanokat is, amelyeket aszalásra készítettek elő.

1 Ezekben a maradványokban még nyoma sincsen több, később ugyancsak szimbólummá lett gyümölcsnek, mint például szőlő, dió, cseresznye, szilva stb.

2 Annak, hogy az alma általánosan ismert szimbólummá lett, legfőbb oka, hogy az ember igen régen ismeri. Mint köztudomású, az almának igen sok fajtája van. A szimbólum területén ma már azonban nem a különböző almafajtákról, hanem csak az almáról van szó. Kizárólag az almáról beszélünk akkor is, amikor különben a hagyomány egy bizonyos almafajtát említ. Ilyen, a hagyomány által megjelölt almafajták, az aranyalma (Citrus aurantium) egyes régi szerzők szerint a naranccsal azonos,

3 a birsalma (Cydonia vulgaris), a gránátalma (Punicum malum), a paradicsomalma (Malus paradisiaca) és a vadalma (Malus silvestris). Mint a hagyományokban is sokszor az almához (Pirus malus vagy Malus domestica) tartozót, megemlíthetjük még a fügét (Ficus carica) is. A szimbólummá lett alma tartalmi jegyei szerint mindenek előtt gyümölcs, egy élettani folyamat eredménye. Jelképezi tehát először valaminek az eredményét s legtermészetesebben a gyermeket, a sze1. Sir John Lubbock: Die vorgeschishtliche Zeit erläutet durch die Oberreste des Alterthums und die Sitten und Gebräuche der jetzigen Wilden. Jena, 1874. I. 207. 2. Lubbock i. m. 207. 3. Váli Mihály: Házi orvos-szőtáracska.