Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

ezt megtartottuk, ha a szövegben egy jelentéktelen részt kihagyva jegyzetet találunk, azt zárójelben megemlítjük, hogy a szöveghez tartozik és ez jegyzet. Három szót átírás és vakarás miatt nem tudtunk elolvasni, ezek helyét kipontoztuk. Zárójelet a szövegben háromiélét használunk (: :), ez a szerző által zárójelbe tett rész, ( ) zárójelet használunk, ha valamit commassalva közlünk; [ ] zárójel pedig akkor szerepel, ha a szerző adatait kiegészítjük. A szerző aláhúzásait kurziválással emeltük ki. Az y-okon levő két pontot elhagytuk. Mint említettük, néhány jelentéktelen részt, mint pl. a járási tisztviselők, földbirtokosok neveit kihagytuk, megemlítve, hogy erről van szó az illető kihagyott részben. Hasonlóképpen elhagytuk a munka nagyobb, második részét, mely nem egyéb, mint az egyes községek alfabetikus rendben. Közli a földesúr nevét, a község lakóinak számát, vallását, vásártartó napját — ha van — stb. Amit ezen kívül közöl (nem rendszeresen) pl. hogy milyen jelentősebb terménye van a községnek, s azt hol értékesíti, milyen iparcikkeket állít elő, s azt mely vásárra viszi, megtaláljuk az első rész megfelelő fejezeteiben, azért ezt elhagyjuk (akinek szüksége van rá, korabeli helység-névtárakban megtalálja), példaképpen egyet, a leghosszabb leírással rendelkező Sarkadot bemutatjuk. Függelékként még egy kéziratot, illetve annak egy részét adunk közre, Loysch Imréét (Quart. Hung. 852.): Rövid észrevételek a késértetekről, babonaságról, s.a.t. és az Erdély országi oláh nemzet eredetének, szokásainak s.a.t. leírása. A kézirat sajnos nem váltja be a címében ígérteket, az első része néprajzilag teljesen érdektelen, második részét a románok történetével kezdi (Sartori Frantz: Phanteonja nyomán), erkölcseikről nagyon elítélően nyilatkozik s ennek okát pópáikban látja. Utolsó négy foliója érdemli meg csupán a közzétételt, ez teljes egészében néprajz: földművelés, állattartás, táplálkozás, viselet. A szerzőnek kéziratunkon kívül nyomtatásban megjelent művei is vannak, ezért Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. kötetében (Bp. 1900, 1440 p.) találkozunk nevével. Bölcslethallgató volt, 1822-ben Bánhidán tartózkodott, első cikke 1833-ban jelent meg a Társalkodóban. Színműve: A Tékozló vagy-is a hivség jutalma, Győr 1822. Ezt Petrik Józser: Magyarország könyvészete II. 611 p.ján is megtaláljuk.) Szinnyei megemlíti, kéziratunkat is a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. A kézirat a katalógus szerint a XIX. század első felében keletkezett, nézetünk szerint megelőzte színművét, tehát 1822 előtt írta, írása és helyesírása is megerősíti véleményünket. 17 folióból áll. 255 x 200 mm. nagyságú, valószínűleg autográf.