Schram Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)
de a födmivelés sem fog az élelem feltartására elkerülhetetlenül meg kívántató termesztmények előállításán kívül többre terjeszkedni, ha amivelő felesleg valóját, azzal amibe szükséget lát, el nem tserélheti, az az, ha a kereskedés mivelt foldj eis barázdáinál nem nyugszik. Minden ország továbbá a természet által ollyan helyheztetésbe tétetett, hogy a fenállására és virágzására egymás felett vagy a Földmivelés, egy vagy más termesztményre nézve, vagy pedig a kereskedés inkább szükséges. (Málta szigetről hoz példát Canpe Joachim Heinrich könyve alapján, itt van az 1 jegyzet.) (13 v ) Fájdalommal kell azomban szemlélni, hogy ezen Országba, melly lételét leginkább a helyes földmiveléstől várhatja, ezen felséges tárgy olly álmos igyekezettel tökélletesittetik, szorgalommal forgolódik ezen Járásbais a Magyar, Tót, és Német gazdaember földjeinek a régi nóta szerént való mívelésébe, de szükséges példa, és tanítás nélkül szűkölködnek, a bebizonyított hasznú újabb módjait a gazdaságnak nem esméri. Ha szinte a Marhák után rendetlenül öszve-szedett ganaj a szorgalmatosabb gazdák által felhasználtatikis, még sem tudnak magokon segíteni olykor, ha földjeik ennél több trágyát kívánnak, nem halván semmitis a trágya rendes készítéséről, mellyet Nagyváti János, szorgalmatos gazda nevű könyvébe m) környül állásosán elő ad. A Hegyes részeken a hói a földek terméketlenebb volta miatt leg nagyobb szükség lenne a fáradhatatlan szorgalomra, a Mezeigazdaság leg gyengébb lábon áll, kivált az Oláhság között; a javításnak minden leg kissebb jele nélkül, bokrok között hevernek itten, rendetlen helyheztetésbe, a kevés javítástis gazdagon fizető földek, a többi vég pusztulásra hagyatván, a rendes időbe s szántásba tett vetést követő jó gabona termés helyett, a későn, sűrűn, kevés és rossz szántásba tétetett vetés, selejtes és szűk takarást nyújt, és az időnek tsekélyebb viszontagsága is élelembeli szükséget szül. Leg nagyobb oka ezen rendetlenségnek az, hogy Járásbeli helységeink földjei rendes felmérés által kiszabott dűlőkre (: Calcatura :) való felosztás helyett, egy irgalmatlan vad Zavarókba hevernek, ezen Zagyvalékba a Marha legelő, úgy Öszi vagy Tavaszi dűlők és Kaszállók tarka változásba váltván fel egymást, az igyekező gazdátis hátráltatják, a föld rendes használásától, a dologtól magát pedig örömmel dispensáló Olah a lántznak (: a felmérésnek :) előtte irtóztatónak láttzó pusztításai által, földjeit elveszteni félvén, készebb éhen meghalni, mint egy bokrot földje közepérül kivágni. Marha nyomás nem lévén, ha a Marhákat felturkált kopár erdőkön éhesztetni nem akarják, azokat a vetések nagy kárára, a szántóföldek körül lévő rétekre kelletik botsátani. A Málét rágó Oláhságnak nem is a búza az első gabona, henem a tengeri, meg elégszik azért ha tavasszal akár millyen kérőn is egy két napi szántásba ezt vethet. Búzát tsak a Tengeri táblába vet, melly későn szabadulván fel, a Búza vetés is későn történik. Az Ugarlás ritka tünemény ezeknél, a háromszori szántás pedig éppen esméretlen.
