Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

egyelőre még át nem alakított régi házak is lassan, szinte észrevétlenül megváltoznak és ha más nem, legalább a villanyvezeték, sőt néhol a zsúpfedélre szerelt televíziós antenna jelzi már a várható még nagyobb változást. De beléphetünk akár a paraszti szobákba is, egészen más kép fogad bennünket, mint mondjuk 10—20 évvel ezelőtt: a régi saját készítésű vagy asztalosbútorok helyett modern gyári típusbútorok terjednek el, amelyek egyúttal megváltoztatják a szoba egész berendezését; kint a konyhában konyhaszekrény és zománcozott takaréktűzhely, villany és néhol gáz, stb. bevezetve. (Arról, hogy csaknem mindenütt van már rádió, csillár, újfajta képek stb., nem kell bővebben szólni.) A lakóház és berendezése ma már nem tükrözi azt a társadalmi különbséget, amit korábban: sem az épület nagysága, sem berendezése vagy meglévő díszítményei az említett paraszti kategóriák I szerint nem különböznek lényegesen, fáziskülönbség azonban van. így a parasztság volt szegényebb csoportjai manapság jutnak el ugyanarra a szintre, amelyre pl. a gazdag parasztok már a felszabadulás előtti időszakban. Ám ez a fáziskülönbség most az újonnan felzárkózott csoportok mellett van, mert ők minden kényelmi, civilizatórikus és kulturális berendezést jóval modernebb, fejlettebb körülmények között, ezenkívül gyorsabban és kisebb áldozattal is szereznek meg maguknak. v Nemhiába mondják a ruházatot testen viselt hajléknak, a hasonlat valóban találó, a kettő változásának törvényszerűségei nem térnek el lényegesen egymástól. A népviselet elsősorban tájilag, azon belül nemek, korcsoportok és alkalmak szerint különbözött: táji jellegét egy-egy vidéken belül a parasztság még oly erőteljes osztálytagozódása sem szüntette meg azonnal. A különböző foglalkozási ágak, társadalmi csoportok történelmileg kialakult viselete viszont szakmai jellegű volt. E feudalizmusra jellemző táji és rendi különbségek korszerűtlensége éles ellentétben volt a kapitalista tömegtermelés jellegével, amely a viseletek uniformizálására törekedett és ez a tendenciája tájankint, szakmánkint eltérő módon és időpontban előbb-utóbb érvényesült is. A népviselet egészének időbeli alakulása és táji tagolódása — ezen belül az egyes viseleti daraboké is — egyaránt mindenkori hű fokmérője volt a társadalmi-gazdasági fejlődés adott szintjének, amely a régi és az új divat (többnyire az öregek és a fiatalok viselete) küzdelmében vagy éppen békés „ölelkezésében" nyilvánult meg. A fejlődés ellentmondásosságára jellemzően a birtokos parasztság hirtelen meggazdagodása vagy árutermelésre való áttérése éppúgy vezethetett hagyományos alapokon nyugvó színes népviselet kibontakozásához, mint ahogy a szegényparasztság és az agrárproletariátus időszaki vagy állandó bérmunkássá válása is, de a színes viselet az egyik esetben a vagyon és a jólét mutatója volt, a másikban viszont mindössze az ingatlanokat bizonyos mértékig helyettesítő, fáradságos munkával felhalmozott