Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

tük. A mai társadalmi viszonyok között pedig tovább folytatódik a hagyományos szokások nagyobb részének felszámolódása, különösen vonatkozik ez a vallásos jellegűekre, amelyek közül csak a karácsonyi betlehemezés bizonyul továbbra is életrevalónak : a fővárosi bérházak udvarain, sőt a pályaudvarokon éppúgy felhangzik ma is, mint a falusi házak portáján. E szokás korábbi profanizálódása persze tovább folytatódik, s manapság már sokkal több benne a játékosság, mint a komoly elem. A népszokások általában már meglehetősen régóta a társadalom „primitívjei", a gyermekek közé csúsztak le és az ő körükben nem annyira rituális vagy éppen értelmi, mint inkább az anyagi haszonnal kecsegtető — tehát bohókás vagy látványos — előadáson van a hangsúly. A felnőttek közt maradt, különben eleven szokások is változnak, csonkulnak: így a 3 napos farsang bányavidékeken 1 napra korlátozódik, de rövidül a lakodalom is, ezenkívül időpontja sokszor áttevődik, egyes motívumai is cserélődnek. Ez utóbbira jellemző, hogy a közös gazdálkodással egyidejűleg terjedt el a közös lakodalom-tartás — nem egyszer 10—12 fiatal pár kel egybe —, amelyeken a tsz nemcsak helyiséget ad, hanem ,,ellátmány"-ról és hangulatról is gondoskodik. Átalakult a régi paraszti május 1-i szokás is: korábban a híres lányokat köszöntötték májusfával, énekkel, zenével és tánccal, most az élmunkásokat vagy más közszeretetben álló egyéneket, és általában a paraszti és munkás május 1-ék összeolvadtak. A hosszú évszázadok folyamán a magyar tájak s benne a települések képe is jelentősen megváltozott, s ez a mozgás is egyre gyorsuló tendenciájú. A feudalizmus időszakában a városiasodás viszonylag gyenge foka, valamint a kis mezővárosi és a sűrű falutelepülés voit a jellemző. Eléggé speciális településforma volt nálunk a külterületi tanya, amely főként a török hódoltság mérhetetlen pusztításai következtében alakult ki: a török kiűzése után az Alföldön a. középkori sűrű falvak helyett nagyobb mezővárosok alakultak ki s a határukban elterülő földeket nem a zárt mezővárosi, falusi településről, hanem a szántóföldre épített gazdasági telepekről művelték. Ezek az ideiglenes szállások voltak a tanyák, amelyek lassankint átalakultak állandóan lakott kis farmokká, de mégsem hasonlíthatók a nyugati szórványtelepülésekhez, mert nálunk a tanyai lakosságnak a mezővárossal, faluval való kapcsolata települési szempontból sem szakadt meg. Amolyan kettősség volt ez minden előnyével és hátrányával egyetemben. Magától értetődően a jobbágyfelszabadulás után, a föld tulaj donbavételével a tanyák tovább szaporodtak, hovatovább 1 millió ember lakott kint a határban eléggé elzárva minden kulturális és egészségügyi intézménytől. Ilyen volt a helyzet a felszabadulás pillanatáig. A földosztás után nemcsak általában az építkezések, hanem ezeken belül a tanyaépítkezések is fellendültek: most a birtokba vett úri földeket akarták ugyanúgy megtartani, mint korábban a magántulajdonba került jobbágyföldeket, többek között ezért is volt a kiosztott földekre való ráépít-