Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

nok. A korszerű gazdálkodás egész társadalmunkra érvényes előnyeit a vezetés természetesen előbb ismerte fel, mint maguk az érdekelt parasztok, a független kistulajdonosok, ezért sokféle intézkedéssel eléjük kellett menni; éppen ezért is volt első helyen a meggyőzés és a szigorú önkéntesség. Többek között megkezdődött a szakemberképzés, ha nem is kellő ütemben és számban; a tömegek művelését és felvilágosítását pedig szinte valamennyi társadalmi és kulturális szervezet, ezeken kívül a sajtó, rádió, iskola és egyebek is végezték. Eredményességére roppant jellemző a következő országszerte ismert szólás: — Nálunk már az utcára sem lehet kilépni szakképzettség nélkül — és egy talán még jellemzőbb anekdota, amelyet minden faluban odavaló, megtörtént esetnek mondanak; Urbán Ernő írónk közölte először.

5 Az egyik középparasztot a járási párttitkártól kezdve a saját gépmester fiáig egy álló hétig igyekeztek meggyőzni az agitátorok, de mihelyt a belépési nyilatkozatot aláírta, a következő szavakkal kelt fel az asztaltól: — No, de most aztán gyerünk! Én majd megmutatom az egyéni parasztoknak, hogy mi az az agitátor! — Jó, jó — mondja erre az, aki őt megagitálta. — Menni mehetünk éppen, de mi lesz a felkészüléssel? — Kell is az nekem! — legyintett az újdonsült szövetkezeti tag. — Tudok én mindent! Termelőszövetkezetet és állami gazdaságot is láttam, arról nem is szólva, hogy tíz éve tanít, már a könyökömön jön ki. annyira fölkészített az újság meg a rádió. A 60-as évekre tehát teljesen megérett a helyzet. Nagy kár, hogy előzőleg sok esetben többnyire elvontan nézték a parasztság érdekeit és idő előtt is erőltették a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe való belépést, ennek hátrányait nemcsak a 1953-as, 1956os kilépések, hanem az egész népgazdaság is megsínylette. Sok esetben az érdekelt parasztok, tehát a gazdák nélkül készítettek előzetes nagyüzemi számvetést, ha mégoly jó szándék diktálta is ezeket, szakmailag, gazdaságilag azonban nem voltak teljesen reálisak, amint néhány év múltán be is bizonyosodott. Az államvezetés a födosztás után — mint már utaltam rá — progresszív beszolgáltatási és adórendszert vezetett be, egyéb tényezőkön kívül éppen ennek eredményeképpen a parasztság gazdaságilag nivellálódott, vagyis a kedvezményesebb helyzetbe került törpebirtokosok és újgazdák kezdtek a középparasztokhoz felzárkózni, a korábban másokkal dolgoztató parasztok pedig munkaerő híján lesüllyedtek középparaszti szintre vagy még alább. Ez a perspektivikusan igazságos és előremutató intézkedés azonban menetközben eltorzult, a gazdag parasztokat feleslegesen sok zaklatás érte, holott amúgy is eljárt felettük az idő, mindenképpen le kellett volna földjükből adni, a korlátozásokon kívül közrejátszott az is, hogy nem kaptak már 5. Földközelben. Bp. 1959. 292.