Katona Imre: Parasztságunk életének átalakulása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 37-38. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1962)

üzemek jönnek létre; csökken a mezőgazdasági nyerstermékek forgalma is, növekszik viszont az iparilag feldolgozottaké stb. Tőkés viszonyok között e gyárszerű termelés a termelőeszközök magántulajdonán alapszik, ennek következtében a fejlődés egyenetlen: mezőgazdasági munkanélküliség, időnkinti túltermelés, e termelési ágnak az ipar alá való rendelése „jellemzője" továbbá az üzemi koncentráció folyamányaképpen az üzemek „felett", ill. üzemek között létrejött együttműködés, amely mezőgazdasági üzemeket iparikereskedelmi vállalatokkal kapcsol össze. Ezzel szemben a szocialista átalakulás elsősorban azt eredményezte, hogy a földet, mint alapvető termelőeszközt bevonták a közös termelésbe. Szocialista gazdasági rendszerben a társadalmi tulajdonban lévő mezőgazdasági üzemek állami iparral és állami kereskedelemmel működnek együtt, tehát a kockázat tulajdonképp átháramlik a közre. Az együttműködés alapja a közös népgazdasági terv, mddja pedig a termelési szerződések rendszere. Az egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetek területe általában növekvőben van, s eléggé megszokott, hogy ipari és kereskedelmi tevékenységet is folytatnak. A jelen szakaszban döntő tényező a gépesítés és a műszaki felszerelés (építkezés, öntözőberendezések stb.) növelése, a több műtrágya, a kemizálás és a biológiai eredmények szélesebb körben való felhasználása stb. A következő időkben a gépállomások is átadják gépparkjukat a megfelelő termelőszövetkezeteknek, a technikai felszerelés tehát egy-egy üzemben összpontosul. Távolabbi célként a legfejlettebb országok szintjének elérése lebeg szemünk előtt. A nagy kérdés. Magától értetődő kérdés — különösen gyakran teszik fel külföldi barátaink és a kívácsi érdeklődők —: hogyan történt a nagy változás, milyen módszerekkel értük el ezt az eredményt, milyen magatartást tanúsított a magyar parasztság és hogyan fog ezután élete és kultúrája alakulni? Mindmegannyi jogos és válaszra, becsületes válaszra váró kérdés, amelyre legjobb meggyőződésünk szerint máris kielégítő feleletet tudunk adni, legfeljebb a magyar parasztság jövőbeni útjának megrajzolása bizonyul majd szükségszerűen vázlatosnak. E válasz annál inkább is kézenfekvő, mert részben az előbb mondottakból következik; ezeket azonban néhány újabb szemponttal kell ismét kiegészítenem. A szocialista párt- és államvezetés a korszerű nagyüzemi gazdálkodás híve, ennek megvalósítását azonban rábízza az érdekelt parasztságra, így minden miénkhez hasonló államrendszerű országban lényegében azonos folyamat megy végbe, de az adottságoktól függően más-más időpontban és formában. A magyar fejlődés eddig a lengyeléhez volt leghasonlóbb, aminthogy múltunk és társadalmi fejlődésünk, így „reymonti" parasztjaink is sok tekintetben roko-