Dömötör Ákos szerk.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 34-36. Gyula, 1962)

Majd egyszer a nőtársaság kísérletibe jött a rucalábon forgó hegy királynője. Hanem az vót aztán gyönyörű. Amint hozzáérnek a fiatalemberhez, egy se szólott egy szót se* a fiatalemberhe. Az se szólott egy szót se. Az is csak állott. Várta a jelenetet, hogy mi lesz. Majd megszólal a rucalábon forgó királynő, hogy mi járatban van itt. Mondja osztán, hogy ű nem megyén semmi járatba, űt tanálták a határba kicsi korába. Ü egy faluba nőtt fel. Tanált oszt egy kardot. Ü aztán elmén világot próbálni. Ügy jutott el ide. De hogy győzte le ű a sárkánt, hisz az űneki a férje vót? Az a tizenkét fejű sárkán. Azt. mondja, hogy levagdalta a fejét a kardjával. De hiszen az ilyen meg amolyan vót. Nincs a világon olyan valami, aki attúl ne fílne. Mindet megölné. Hát űvele így nem bírt, úgy nem bírt, levagdalta a fejit. Egy öregember mondta, hogy majd ű mond annak a hegynek valamit, oszt ha megállt, akkor bemehetek. Ügy jutottam ide be. No, oszt mondja a királynő, hogy menjenek ki a rucalábon forgó hegynek elibe, hogy győződjenek meg rúla, hogy győződjön meg ű is rúla, hogy csakugyan le vannak a férje fejei vagdalva. Kimentek oda. Csakugyan vérbe úszott ott minden. Rém nagy állat vót ott a tizenkét fejivei. És amint meglátta, hogy minden feje le van vágva, még a teste sem mozog már, azt mondta a fiatalembernek, hogy ha kedve van, menjen be hozzájuk abba a rucalábon forgó hegyhelyiségbe, és akkor oszt királynak megválasszák azon a részen. A fiatalember úgy tőtt, hogy király úgyse vót az életibe sohase, még ű csak a faluba hun itt, hun ott evett, ahun adtak neki, mindig csak ilyen ember vót a világéletibe. Bement, elfogadta az ajánlatot. Adtak osztán rá valódi királyi ruhákat, fölöltöztettík. Ez. még hajói emlékszek, még most is ott lakik abban a rucalábon forgó hegyben, ez a fiatalember feleségestül. MÓNÁR JÁNOS URAM, A KUTYA Egyszer egy tag szerelmes lett-egy asszonba. De nagy hiba vót köztök, mert annak az asszonnak férje vót. Az asszony azonban kis bűvös-bájosságot tudott, és, elhatározta, hogy majd ű elbánik a dologgal. Először rálegyintette az urára, és aszondja: — Hét évig legyél egy komondor kutya! És az embert Mónár Jánosnak hívták. Így Mónár János uram ból komondor kutya lett. Mindjárt elkezdte az asszony forcírozni, hogy elzavarta a ház túl. Elindult Mónár János uram az országba mindenfele szídelegni. De egyszer, ahogy jött-ment, egy helyt egy csomó birkát látott. Hát